www.magas-tatra.hu

Így a tomboló nyár közepén azt hiszem, mindenkinek jól fog esni az utolsó téli túránk leírása.
A túra időpontja: 2008. április 26.

A hegyeket, csúcsokat meghódítani lehet, nem legyőzni. A meghódítás szóban ugyanis benne van, hogy vágyunk tárgya elfogadja közeledésünket, közel enged magához.
Régóta dédelgetett álmunk a Sátán (Satan, 2421 m) meghódítása. Én talán az egyik első tátrai kiránduláskor néztem ki magamnak, és mondásaim hegycsúcsává vált, olyan csúccsá, amit az ember tréfásan megemlíthet, ha a kirándulási terveiről faggatják: „Én arra vágyom, hogy megmásszam a Sátánt.” hozzátéve persze, hogy a Sátánra turistaút nem vezet. Mivel akkoriban még meg sem fordult a fejemben, hogy valaha valami közöm is lehet majd a hegymászáshoz, így a Sátán tényleg csak mondásaim tárgya maradt – egy ideig…

A szikla.hu fórumán írta egy fórumozó, hogy a Lomnici-csúcson a webkamera időnként egy hálózsákba burkolt embert mutat. Egy másik fórumozó rákérdezett a kamera üzemeltetőinél, hogy mi lehet ez, így derült ki, hogy nem más, mint egy fából készült szobor, a Tátra áldozatainak emlékére.
Itt egy jó minőségű kép róla.

"Az UIAA (Alpinista Szövetségek Nemzetközi Uniója) a Szlovák Hegymászó Szövetség (James) megbízásából el szeretné érni, hogy a hegymászás, sziklamászás és túrázás ne legyen ennyire szigorúan korlátozva a Magas-Tátrában.
Egy közelmúltbéli látogatás alkalmával az UIAA egyik bizottsága (Access and Conservation Commission) számos tiltással találkozott, olyanokkal, mint pl. a jelzett turistautak elhagyásának tilalma, a bivakolás tilalma, vagy a napkelte előtti és napnyugta utáni túrázás tiltása.
"Nyugati hegymászóknak ezek a tiltások drákóinak tűnnek. Talán az egykori kommunista rezsim maradványai. Eljött az idő, hogy felülvizsgálják őket" - mondta a bizottság elnöke, Robert Pettingrew.
A szigort az állat- és a növényvilág gazdagsága és a látogatók nagy száma indokolja, és hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti parkot UNESCO bioszféra-rezervátummá nyilvánították. A Magas-Tátra csak 70 km hosszú és 20 km széles (ez egy tévedés a cikkben, merthogy maga a főgerinc 26 km, de gondolom ez hihetetlennek tűnt a külföldi cikkírónak -BZ), és évente ötmillió ember keresi fel.
Pettigrew szerint a hegymászás oktatási és társadalmi értékeit védeni kell, tehát az lenne a jó, ha a sportot szabadon lehetne űzni, "egyéni felelősséget vállalva a természet és a többi ember iránt".

Eredeti hír:
http://www.theuiaa.org/news_81_
Appeal-for-mountaineering-access-to-Slovakia-s-High-Tatra

Őszintén szólva szerintem nem lenne jó ez a könnyítés. Egy olyan pici helyen, amit ennyien látogatnak (ahogy a cikkben is olvasható), egyszerűen naivitás az egyéni felelősségre apellálni. Biztos mindenki látott már itthoni mászóhelyeken is eldobott csikkeket, széttört sörösüvegeket (mi utoljára tegnap Örvénykőn), pedig ezek nem is annyira látogatott helyek. A Tátra ráadásul veszélyes hely, így is rengeteg a baleset, hiába nem mászhat akárki. Nektek mi a véleményetek?
(A látogatás szabályait itt, a hegymászás szabályait itt olvashatjátok.)

Mielőtt elködösülnek az emlékek, gyorsan megírom, milyen volt az idei „téli táborunk”. A tavaly téli szép élmények hatására úgy határoztunk, hogy a fiatalabb – és bohóbb – éveinkben még sítáborral töltött téli pihenőidőt, vagy legalábbis egy részét idén a Zöld-tónál (Zelené pleso, 1550 m) töltjük. Nagy meglepetésünkre szolgált, hogy kis kedves kétágyas szobák is vannak a Zöld-tavi házban (Chata pri Zelenom plese), kilátással a Karbunkulus-toronyra (Jastrabia veža, 2137 m). Nem sok minden változott a házban, a kaja még mindig ugyanolyan jó és bőséges, a személyzet fiatal hölgytagja viszont elkezdhetett angolul tanulni – egyelőre még nem sok eredménnyel, de a szándék biztató. Hiányzott viszont a fényes fekete labrador, aki mindig a földszinti folyosón feküdt.