www.magas-tatra.hu

Vasárnap hosszú kihagyás után ismét a Tátrában jártunk. Egy rövidebb túrára futotta az időnkből, Ótátrafüredről (Starý Smokovec, 1010 m) a Kis-Tarpataki-völgyön (Malá Studená dolina) mentünk fel a Téry-házig (Téryho chata, új nevén: Téli hócsata :-), 2015 m), majd vissza. Az út helyenként igen gyéren volt kijárva, így szorgos hótaposásra kényszerültünk, ahol pedig a túrasízők gyakrabban siklottak, ott alkalmasint csúszott. Nagyon szép napos idő volt, ami csak az otthon felejtett napszemüveg miatt volt kellemetlen. A lavinaveszély elhanyagolható volt (kettes), és nem lökdösődtek tömegek az úton, szóval kellemes – és helyenként fárasztó – túrát tettünk. A Zamkovszki-menedékházban (Zamkovského chata, 1475 m) pedig a potom 100 koronáért árult karácsonyi puncs valójában forralt bor volt...

(Lőrincz László írása, köszönet érte!)

Előzmények:
Családi kirándulásainkról korábban is készültek beszámolók, de azok eddig nem aknázták ki a modern technika adta lehetőségeket. Mivel tavaly karácsonyra a család birtokába került egy Canon Powershot 520 típusú digitális gép, úgy gondoltam megpróbálolkozom én is egy ilyen jellegű beszámolóval.
Először 2004 nyarán látogattunk el a Magas-Tátrába (feleségem kivételével, aki már gyerekként sokszor járt ott). A három gyereket (Orsi akkor 6 és fél, Lala 3 és fél, Anti pedig fél éves volt) felpakolva 5 napot töltöttünk ott. A rengeteg eső mellett csak a vízesésekre és a Csorba-tó (Štrbské pleso, 1346 m) körülsétálására jutott lehetőség.
2005-ben már több szerencsénk volt az időjárással. Jártunk ismét a vízeséseknél, Kő-pataki-tónál (Skalnaté pleso, 1751 m) és a Lomnici-csúcson (Lomnický štít, 2633 m). „Nagy” túránk a Tarajka (Hrebienok, 1285 m)  – Sziléziai ház (Sliezsky dom, 1670 m) – Tátraszéplak   (Tatranská Polianka, 1005 m)  útvonal volt.
Idén először nem nyáron, hanem ősszel, az iskolai és óvodai szünetben indultunk neki. Úgy döntöttünk, hogy a legkisebb gyerekünket a nagyszülőkre bízzuk, mert a saját lábán még nem jutna messzire, én pedig nem érzem magamat annyira jó erőben, hogy egy majd három éves gyereket végig a hátamon cipeljek.

0. nap (2006. október 27. péntek)
Az iskola, óvoda valamint a munkaidő végeztével autóba ültünk (a pakolást már csütörtök este megejtettük) és irány Debrecen, ahol a nagyszülők laknak. Csak a legfontosabb csomagokat vittük fel.

1. nap (2006. október 28. szombat) - Odautazás
Mindenki korán ébredt és persze ’be volt sózva’, hogy induljunk már. Azért még megreggeliztünk, elbúcsúztunk és egy fővel megfogyva 9.26-kor indultunk útnak (a pontos időadatok a család ’dokumentátorának’ köszönhetőek). Miskolc felé vettük az irányt, Görbeházánál fel az autópályára, mintha csak hazafelé mennénk. Legalább is egy darabig. Miskolc után a 3-as utat szépen megcsinálták, különösen az volt meglepő, hogy az utolsó kb 30 kilométeren teljesen új utat építettek, ami elkerüli az összes maradék települést. Így hiába néztük meg a térképen, hogy hány falun kell még átkelnünk. A határra 11.25-kor értünk. Az útleveleket ugyan megnézték, de 1 percet sem töltöttünk ott. Eredetileg a határ után akartunk koronát váltani (eddig mindig kint automatából vettünk ki, de most ’bankunk’ új csomagokat vezetett be, amivel elveszítettük havi egy díjtalan külföldi pénzkivételi lehetőségünket), amit a határnál rögtön meg is tehettünk volna, de gondoltuk biztos lesz egy csomó lehetőség még a következő településeken is. Ez sajnos nem így lett. Szerencsére volt azért nálunk valamennyi korona. Így aztán a pénzváltásról lemondva folytattuk utunkat a Szepesvárhoz (Spišský hrad), amit meg akartunk nézni. Utunk Kassán és Eperjesen át vezetett. Kassa után van egy kb. 20 km hosszú autópálya szakasz. Eperjes után útépítés lassította a haladást. Nem sokkal a vár előtt azonban volt egy alagút is, ami 5 km hosszú. A várhoz 12.44-kor érkeztünk.

(Írta: Réka)

Éljen-éljen, háromnapos hétvége! Szeretjük az ilyet, lehetne gyakrabban is. Irány tehát a Tátra: Zsuzsival és Csabival. A terv: egy rövid túra, majd egy kétnapos hosszabb. Szombat délelőtt indulás Miskolcról, Csabi vezet, sportosan, Zsuzsi és Réka émelyeg. Megérkezés, parkolás a Csorbatónál (Štrbské pleso, 1346,6 m), elindulás, falatozás a tó mellett, majd újra elindulás. Sietni nem kell, a cél most csak az Elülső-Szoliszkó (Predné Solisko, 2093,3 m). Az út eleje erdőben vezet, többnyire a sífelvonó alatt. A pulóver és kabát hamarosan lekerül rólunk, a szokásos caplatás miatt. Kiérve az erdősávból a sípályára az ősz színei folyamatos fotózásra késztetnek bennünket – így többet állunk, mint haladunk.

2006. szeptember 30.
A leírást Panka készítette, köszönet neki!
Szombaton hajnalban 6-kor indultunk Klárival Kelenföldről. Felvettük Balázst, és elautókáztunk Istvánhoz, én otthagytam a kocsimat, és átpakoltunk az övébe. Nagyon okos döntés volt egy ötajtós Opel Corsaból egy háromajtós Suzukiba átülni, de a Suzuki tulajdonosa ragaszkodott hozzá. Hátul elég kényelmetlen volt a hely, a lábunk sokszor az elöl ülők nyakában volt, de legalább kevesebbet fogyasztott a kocsi… Tervünk első napra egy bemelegítő laza túra volt, hogy másnap korán kelve, frissen indulhassunk a Tengerszem (Rysy, 2499 m) csúcsra. Megengedték, hogy az első napi útvonalat én találjam ki. Itthon kicsit utánanéztem a dolgoknak, s mivel imádom a tavakat, az Öt-tavi katlant (Kotlina Piatich spišských plies) néztem ki. 11 óra körül értünk Ótátrafüredre (Starý Smokovec, 1010 m), ahol leparkoltunk, s indultunk volna, de kiderült, hogy a fiúk még nem túraruhában voltak, így nekiálltak átöltözni. Tarajkára (Hrebienok, 1285 m) siklóval mentünk fel. Ügyesen épp lekéstük a fél 12–eset, így fél órát várhattunk a következőre. Igazából ennyi idő alatt gyalog is majdnem felértünk volna, de ha már megvettük a jegyeket, és mi álltunk a sor legelején, megvártuk az indulást. Felérve kapásból ott akartam kijönni, ahol be volt zárva a kijárat, így egyből jól rám is szóltak. Hát nem én lettem volna, ha nem… Nem is időztünk, hanem, miután Klári feltette a lépésszámlálómat, nagy léptekkel elindultunk a piros jelzésen Zamkovszky-menedékház (Zamkovského chata, 1475 m) felé, küzdöttük magunkat előre a sok turista között. Végig erdőben mentünk, megnéztük az Óriás-vízesést (Obrovský vodopád), s a menedékház közelében leültünk kb. 10 percre, elfogyasztani az ebédünket (1óra 10 perckor). Továbbindultunk, s hamarosan kiértünk a Kis-Tarpataki-völgybe (Malá Studená dolina),