www.magas-tatra.hu

Valkó Géza írása

Már a nyáron kacsintgattunk Janóval erre az útra. Utána néztünk, begyűjtöttünk minden szükséges infót. Térképek, útleírás, mások mászóélményei. Nem volt nehéz, ez egy nagyon népszerű mászótúra, csak a közvetlen környezetünkből is legalább 4-5 ember teljesítette már. Nyáron. Mi is így gondoltuk, csak aztán teltek a hetek, mindig valami mást, valami „alkalmasabbat” kerestünk. Aztán kifutottunk az időből, akarom mondani a jóidőből. A nemzet ünnepe idén mégis Zakopane felé robogva talált minket.
Nem siettünk, estére terveztük csak elérni a Zawrat-hágót, ahol aznapi bivakunkat töltjük majd el. És mivel tisztában voltunk a hóviszonyokkal (később kiderült, hogy azért annyira mégsem), nem akartuk lerongyolni magunkat a meleghullám kellős közepén egy szenvedős, nagyzsákkal folyton combigbeszakadós felmenettel akármelyik völgyből is. Mi a legkönnyebb utat választottuk. Lanovkával fellibegtünk a Gáspár-csúcsra (Kasprov vrch), a csúcson megittuk a szokásos teánkat, élveztük a napsütést, majd a főgerincen kényelmesen átsétáltunk a Svinica csúcsára. Igaz, a csúcsra felvezető szakasz már nem volt olyan kényelmes, a Zawrat-hágóig átvezető szakaszon pedig már a kötél is előkerült, de szép időben, jókedvűen értük el bivakhelyünket, a tulajdonképpeni Sas-út beszállását. (A bivakolás elvileg tilos. - a szerk.)

Nagy Árpádtól kaptuk az alábbi hasznos híreket, köszönet értük:
E hét elején voltunk a Lengyel-Tátrában.
2, számomra új információt tapasztaltam, illetve további egyet olvastam a neten.
Az egyik, hogy az időjárás alakulásától függően meghatározatlan ideig (ezen a héten még biztosan) le van zárva a Felső-Kondracka-nyeregről (1765 m) a Giewont-ra (1894 m) vezető kék jelzésű turistaút, a Giewonton lévő kereszt felújítása miatt.
Pontos időpontot nem tudnak, az időjárás alakulásától függ, mikor nyitják meg, mostanában minden nap esik, mi is eláztunk minden nap.
Forrás: http://www.tpn.pl/
A másik, hogy a Sas útnak a Zawrat (2159 m) - Zerge-hegy (2291 m) közötti szakaszát egyirányúsították, csak a Zawratról lehet haladni a Zerge-hegy felé.
Ez ki van táblázva pl. a Zawraton, és azt hiszem, a völgyek bejáratánál lévő jegyárusító pavilonoknál is.
Utánakerestem, ez 2007. július 3.-án vezették be, én előtte 2 héttel voltam ott utoljára, de ezt a hírt csak most tudtam meg.
ha jól láttam, ez a hír nem volt fenn akkor a honlapon, esetleg most fel lehetne tenni, mint ismételt figyelemfelkeltést, pláne a magyar turista elmúlt évi Sas-úton történt balesetére is figyelmeztetve.
Forrás: http://www.alpio.pl/co-nowego/ostatnio-w-gorach/jeden-kierunek-na-orlej-...
Talán sokan nem tudják, hogy folytatódik a Halas-tóhoz vezető aszfaltozott út felújítása is. Emiatt július 1. és augusztus 21. között a Palenica-tisztástól (984 m) a Mickiewicz-vízesésekig (1099 m) vezető útszakaszt csak a lovas kocsik és a gyermekkocsival közlekedő turisták használhatják. A gyalogos turisták a Palenica-tisztásról a régi gazdasági úton juthatnak el a Roztoka menedékházig (1031 m), onnan a zöld jelzésen fel a Mickiewicz-vízesésekig (1099 m), ahonnét a már tavaly felújított úton juthatnak el a Halas-tóig (1395 m).
Forrás: http://www.tpn.pl/

Az MTI információi szerint halálos balesetet szenvedett a Lengyel-Tátrában egy magyar turista, amikor erős széllökés sodorta le az egyik hágóról.
A baleset a Zawrat-hágón, a Lengyel-Tátra egyik köztudottan veszélyes pontján történt szombaton, ahol ekkor 120 km/h erősségű szél fújt. A szerencsétlenül járt nő két útitársa könnyebben megsérült, őket a zakopanei kórházba szállították. A mentést végzők szerint a Sas úton haladó turista valószínűleg egy széllökés miatt megcsúszott, 50 métert zuhant, és a sziklákra esett. A mentőegységek további három magyart találtak a hágó térségében, mindannyiukat biztonságba helyezték. A mostoha időjárás miatt helikoptert nem használhattak. Az akcióban 14 hegyimentő vett részt.

Forrás:
http://www.gondola.hu/hirek/82420
http://wiadomosci.gazeta.pl/
Wiadomosci/1,80269,5873028,Wegierska_turystka_zginela_w_Tatrach.html
Kapcsolódó hír: http://www.nyarilap.hu/hegyek/90-karpatok/
898-fekete-hetvege-a-lengyel-tatraban-magyar-aldozattal

Frissítés:
A balesetet szenvedett hölgy egyik túratársa hozzászólásában leírta, hogy mi is történt.
Mivel annyi ellentmondásos hír kering az interneten, fontosnak tartom helyesbíteni az információkat, remélve azt, hogy ezzel elejét lehet venni az álhírek és rosszindulatú találgatások megszületésének. Kérek mindenkit, hogy tartsuk tiszteletben az érintettek fájdalmát.
Tehát, a csapat a kék jelzésen ment fel, és még nem érték el a Zawratot, amikor egyikőjük kicsúszott egy jeges hófolton, és már nem tudta lefékezni jégcsákányával az esést. A hírekkel ellentétben nem a széllökés sodorta le, ekkor ugyanis szélárnyékban voltak. A helikopter azt a két túratársukat szállította el, akik lemásztak hozzá. Ők szerencsére nem sérültek meg, nem kerültek kórházba.
A magas-tatra.hu olvasói és szerkesztői nevében ezúton is szeretném kifejezni részvétünket.

A Sas út hónapok, talán évek óta dédelgetett vágya volt Zolinak, olvasott róla a Gerinctúrák a Kárpátokban című könyvben, és ismerőseink beszámolói is csak növelték kíváncsiságát: a Tátra egyetlen turisták által bejárható, megmászható gerincét nekünk is meg kell néznünk. Erre a túrára azonban érdemes idejekorán készülni: a Murowaniec-menedékházban ugyanis gyakran hónapokkal a kirándulóidény előtt „elfogynak” az ágyak. Mi még időben jeleztük szállásigényünket négy főre, ugyanis barátainkat, Zsuzsit és Csabit is kellőképp fellelkesítette a túra ötlete. A menedékháztól telefonon azt az információt kaptuk, hogy igyekezzünk este kilenc előtt megérkezni, különben nem tudják fenntartani az ágyunkat. A szállás elfoglalásának a foglalásra küldött e-mailjük szerint délután ötig meg kell történnie, de Zoli és jómagam délelőtt dolgoztunk, így csak kettő után indultunk el a kis Fiatban, négyen, rekkenő hőségben, a csomagtartóban nagy hátizsákokkal. Zakopánéban fizetős parkolóban hagytuk két napra a kocsit. Este háromnegyed hét volt, mikor Zakopánéból Kuźnice felé indultunk. Nekem úri dolgom volt: hálózsákom Zoli táskájának súlyát növelte, mint ahogy közös táplálékkészletünk is – amiről idővel kiderült, hogy részben otthon maradt. Tehát én kisebb hátizsákkal, a túratársaim nagyobbal igyekeztek elérni a célt. Nem akartunk lemondani az ágyban alvás kiváltságáról, noha a menedékházban a folyosókon földön is lehetett volna ágyat vetni, de mi nem erre készültünk. Az út első pár méterénél sikerült „eltévednünk”. 1:50000-es térképünk nem adott egyértelmű információt a sárga jelzés kezdetéről, és ha nem szólítunk le egy lengyel turistát, akkor lehet, hogy másnap reggel kilenc körül érünk meg a menedékházba. Ez persze túlzás, de az ágyról mindenképpen lemondhattunk volna. Mire a sárga jelzés kezdetéhez értünk, 15 perccel kevesebb időnk volt a ház eléréséhez, mint amennyire az útjelző tábla szerint szükségünk lett volna – megkezdődött az ámokfutás az ágyainkért. Végül nem is értem, hogy sikerült, de már 20:50-kor átvettük a kulcsot a szobánkhoz. Fáradtan, büdösen, de nagyon lelkesen. A házhoz vezető út szépséges helyeken vezetett végig,

a ház közelében pedig kinyílt a táj, és ráláttunk a másnap meghódítandó gerinc éles sziklaformáira.