www.magas-tatra.hu

Holnapután a Magas-Tátra szlovák részén kezdetét veszi a turistautak szokásos téli zárlata. Rossz hír azoknak, akik a hosszú hétvégére a Tátrába készülnek, de már csütörtökön sem lehet felmenni a lezárt területekre.
Az, hogy mi kerül lezárásra, kiderül a turistatérképekről, és a terepen is táblák jelzik. Nagyjából azt jelenti a zárás, hogy a menedékházakig fel lehet menni (a Hunfalvy-hágó alatti – Chata pod Rysmi, 2250 m – kivételével), illetve a Felső Turistaút (Tatranská Magistrála) legtöbb szakasza is járható, de más nem.
Érdemes a tiltást komolyan venni, nem azért van, hogy minket idegesítsen: természet- és "embervédelmi" okai vannak, jóval veszélyesebb a hegység télen, mint nyáron.

A cikket Kovács Zalán küldte, köszönet érte!
(A túra időpontja: 2007. augusztus 16-17)

Jómagam még nem jártam a Magas-Tátrában, de 9 és fél hónapos kislányunk sem, így ezzel nem voltam egyedül.

A szűk három naposra tervezett kirándulást megelőző szervezést (hiszen babával az ember nem vág neki csak úgy a vakvilágnak) kissé későn kezdtük; mivel a Tátrában augusztusban javában dúl a turistaszezon, nem volt olyan könnyű szállást találni. Eredetileg ugyanis magánházhoz szerettünk volna menni, mert a komfortos megoldások közül (kemping babával nagyon bevállalós) az a legolcsóbb.
Végül a Tátraerdőfalván (Tatranská Lesná, 915 m) lévő K+K Panzióban találtunk szabad helyet (http://penzionkk.sk/), és az árak még így is korrektnek voltak mondhatók. Az autóban lévő navigációs berendezés ellenére kicsit nehéz volt megtalálni a szállást, de kis keresgélés után beállhattunk az udvaron lévő privát parkolóba. A házigazdák nagyon kedvesek voltak, igaz, csak a tulajdonos beszélt rendesen angolul, azért mindig megértettük egymást valahogy. A két személyre és egy babára lefoglalt szoba egy négyszemélyes apartmanra sikeredett, de ezt egyáltalán nem bántuk, miután kiderült, hogy csak a kétágyas szoba díját kell érte fizetni. Ráadásul a fürdőszoba ablakából épp a Lomnici-csúcsra (Lomnický štít, 2634 m) esett a kilátás (kivéve az esős-ködös harmadik napon, amikorra „ellopták”). A panzió rendelkezik étteremmel is, ahol finoman főznek!
Az ágy mellett, bár nem kértük, ott állt egy rácsos ágy is, szépen megvetve, szóval a fél csomagtartót betöltő utazóágy helyett hozhattunk volna babakocsit. Az étkezőben levő etetőszék is megkönnyítette a dolgunkat.

A panzió tiszta, kultúrált, pár éve felújított épület, amit e pár nap után nyugodt szívvel ajánlok bárkinek!

Az első napunk az utazással telt (Veszprémből indultunk), a nap végén egy rövid sétával ütöttük el az időt, míg a vacsora elkészült. A panzió előtt megy el egy bicikli/gyalog-út, ami követi az autóút és a tátrai vasút nyomvonalát. Ideális gyerekkocsival való közlekedésre is!

Előző írásunk nemcsak a helyszínen jelentette a búcsút a téltől, hanem itt a honlapon is.
A mai napon véget ér a Magas-Tátra szlovákiai részén szokásos téli zárlat. A turistautak egy részét november elsején zárták le, onnantól kezdve máig csak a turistaházakig lehetett felmenni turistáknak (kivéve a Magas-Tátra legmagasabban fekvő házát, Hunfalvy-hágó alatti menedékházat – Chata pod Rysmi). Ez alkalomból holnap (szombaton) a Hosszútavi-menedékházban (Zbojnická chata, 1960 m) 11 órától megnyitóesemény lesz.
Tátraváros (Mesto Vysoké Tatry) honlapja szerint a hivatalos nyári szezon június 21-én kezdődik, szerintük addig olcsóbbak a szálláshelyek és kisebb a tömeg, tehát indulás!

(Az írást bacafiam küldte, köszönet érte!
A túra időpontja: 2007. május elsejei hétvége)

1. nap

Szombat hajnali 4-kor indultunk Szentesről Krisztián barátommal, s mivel elég jó tempóban haladtunk, egy kis módosítást indítványoztunk a programban, s Rózsahegynél (Ružomberok) Árva vára (Oravský zámok) felé vettük az irányt. Ezt egy jó 2 órás kitérőnek szántuk. A vár bejáratához 9-kor értünk, s némi információgyűjtés után sajnos kiderült, hogy áprilisban zárva tart, s csak előzetes bejelentkezés esetén, valamikor 10 óra után tudnánk esetleg bejutni. Ezt nem vártuk meg, így (azért nem túl szomorkásan) autónkhoz visszasétáltunk, s irány Chopok-észak! Némi öltözködést követően a Záhradky parkolóból indultunk gyalog, ám a nosztalgia végett beültünk a síelések alkalmával bejáratott Zlatý-Bažant motel bárjába, ahol egy kávéval, s természetesen egy pohár sörrel rendeztük gondolataink, s hangolódtunk rá az előttünk álló túrára. Cél a Chopok 2024 m magas csúcsa, mintegy 1000m-es szintkülönbség leküzdése után. Fél 12-kor, toronyiránt indultunk az 1-es, piros sípályán, tőlünk balra a 6-os ülős lift brummogott, vitte a síelőket és a kirándulókat felfelé. Az első kaptató után, még füves talajon álltunk meg némi táplálékot, s vizet, valamint egy apró korty ízletes Tullamore-t magunkhoz venni. Néhány fotó a tájról, ami itt már szépen kinyílt, bár a csúcsot nem, csak a kettes-ülős végállomását (1843m) engedte látni, no meg a síelőket akiket irigykedve figyeltem.