www.magas-tatra.hu

A Magas-Tátra a Központi Kárpátok s általában a Kárpátok legmagasabb hegytömege, a történelmi Liptó és Szepes vármegyék és Lengyelország határán emelkedik. Nyugat felől a Csendes-völgy (Tychá dolina) fölötti Liliom-hágó (Ľaliové sedlo, 1951 m) választja el a Liptói havasoktól (más néven Nyugati-Tátrától); keleten a Kopa-hágóval (Kopské sedlo, 1750 m) csatlakozik derékszögben a Bélai-Tátrához (Belianske Tatry). Az ívben meghajló főgerincének hossza 26 km, míg észak-déli irányban való szélességi kiterjedése 6-10 km közt ingadozik. Az éles és csak kevés mélyebb hágóval szabdalt fő gerinchez észak és dél felé kisebb-nagyobb mellékgerincek csatlakoznak, amik hirtelen érnek véget, ennek és az előhegyek hiányának köszönhető a Magas-Tátra jellegzetes, távolról felismerhető látképe.

A Magas-Tátra a Bükkből fényképezve

Legmagasabb csúcsai nem a főgerincen helyezkednek el. Ezek a következők (ha a mellékcsúcsokat kihagyjuk a számításból:
- Gerlachfalvi-csúcs (Gerlachovský štít, 2655 m),
- Lomnici-csúcs (Lomnický štít, 2632 m),
- Jégvölgyi-csúcs (Ľadový štít, 2627 m).

A Magas-Tátra lánchegység, melynek szerkezete teljesen más, mint az Alpoké: nem képez tömeges hegységet, melyben hegy hegyre halmozódik s minden irányban hatalmas ágak indulnak ki, hanem egyetlen hegyvonulat, melynek csúcsai nem egymás mögött, hanem egymás mellett helyezkednek el. Gerince keskeny, sokszor alig egy méter széles sziklaél, és csak két helyen ereszkedik 2200 m alá, ugyanakkor sehol sem emelkedik 2500 m fölé. A mellékágak felváltva ágaznak ki belőle észak és dél felé. Némelyikük egyszerű vagy csak igen kevéssé tagozott, mások viszont másodlagos főgerincet képeznek újabb mellékágakkal, pl. a Kriván csoportjában. A főgerinc íves alakjából adódóan a déli völgyek sugarasan szétterülnek, míg az északiak összetartanak.
A mellékágak számtalan szirtre szakadnak, roppant szaggatottak és nehezen hozzáférhetők, a csúcsok tűalakúak és kopárok. A mellékágak közé szurdokszerű völgyek mélyednek be, melyek a főgerincnél meredek sziklafallal érnek véget. A legtöbb völgyet valamely harántfal felső és alsó lépcsőre osztja; a harántfalon túl többnyire tó terül el, ezért ezeket a falakat tófalnak nevezzük. Az északi oldalon 1400-1600, a déli oldalon 1600-2000 m magasságban vannak.
Geológiailag a gránit képezi a Magas-Tátra legnagyobb részét, előfordul még a gneisz, melyből a Kriván déli lejtői állanak, illetve csillám- és agyagpala. A gránit után következik egy sáv, triasz-korbeli vörös homokkő és pala, továbbá az alsó liasz formációba tartozó mész, részben vasérceket tartalmazó kristályos mészpát, részben dolomit és márga. A déli oldalon a gránitra közvetlenül eocén települ, mely kárpáti homokkőből áll és az egész Magas-Tátrát északon is övezi. A hegység lábát 900 m magasságból lefelé törmelék- és kavicslerakódmányok övezik. Ásványkincsekben a Magas-Tátra igen szegény.

Tavakban a Magas-Tátra igen gazdag, százon felül van a számuk.
Legnagyobb tavak:
- Halas-tó (Morskie Oko, 34,93 ha)
- Nagy-tó (Wielki Staw Polskí, 34,35 ha)
- Tengerszem-tó (Czarny Staw pod Rysami, 20,64 ha)
- Nagy-Hincó-tó (Veľké Hincovo pleso, 20,08 ha)
- Csorba-tó (Štrbské Pleso, 19,76 ha)

Éghajlata általában igen zord, a januári középhőmérséklet Tátralomnicon (840 m) -4,9 C°, a Lomnici-csúcson (2635 m) -11,6 C°, júniusban Tátralomnicon 15,2 C°, a Lomnici-csúcson 4,2 C°. A csapadék évi mennyisége Tátralomnicon 833 mm, a Lomnici-csúcson 1561 mm. A legcsapadékosabb helyek a Nagy-Tarpataki-völgyben vannak:
a Közép-hegység (Svišťový štít) alatt 2710 mm,
a Hosszútavi-menedékháznál (Zbojnícka Chata) 2455 mm.

Növényélete ennek megfelelőleg hegységi jellegű; a Magas-Tátrát övező erdők kizárólag tűlevelűekből állnak, leggyakoriabbak a lúcfenyő-állabok (Pinus picea), melyek közé a felső erdőhatáron vörös fenyő, az alsó erdőhatáron erdei fenyő vegyül; jegenyefenyő aránylag ritka; igen ritka továbbá a hajdan gyakori cirbolyafenyő és tiszafa. Az erdő felső határa 1576 m magasságig terjed s sűrű törpefenyőöv választja el a fenhavastól; a törpefenyő egyes helyeken már 900-1000 m magasságban található, alsó határa azonban átlag 1330 m-re tehető, felső határa 1880 m. Igen gazdag a Magas-Tátra a gyógyfüvekben. Az állatvilág legjellemzőbb alakja a zerge és mormota, ezenkivül előfordul itt a medve, hiúz, szarvas, vadsertés, őz, róka, borz, nyuszt, nyest és görény; a szárnyasok közül süketfajd, nyirfajd, császármadár, erdei szalonka, örvös galamb, rigó, suholy, kövi sas stb.

(A Pallas Nagy Lexikonának felhasználásával)