www.magas-tatra.hu

A túra időpontja: 2007. április 30.

Nem világrengető teljesítményekről lesz a következőkben szó, de számunkra bizonyosan mérföldkő volt, mert nemcsak első téli mászásunk, hanem első önálló tátrai mászásunk színhelye is lett a Kápolna. Ugyan tavaly nyáron már másztunk sziklát a Tátrában, ekkor azonban még vigyázó szemek és folyamatos instrukciók kíséretében, most azonban egyedül tettük ugyanezt.
Helyszínül Zoli a Kápolnát (Kostolík, 2261,5 m) választotta, ez a kis torony ugyanis nem túl nehéz, rövid mászást jelent, és a beszállásig vezető út is gyönyörű, no és persze fárasztó, mint a legtöbb tátrai mászóút esetében. A Komarnicki-kalauz részletesen leírja a csúcsra tartó út vonalvezetését, oda-vissza mászást jelent (nehézsége: a Komarnicki-féle II+). Hát akkor hajrá.

Kiindulópont: Felsőhági (Vyšné Hágy, 1125 m). A sárga jelzésen haladtunk a Batizfalvi-völgy (Batizovská dolina) irányába, bepillantva a Stólai-völgybe (Štôlska dolina), majd a Felső-turistaút (Magistrála) mentén értük el a Batizfalvi-tavat (Batizovské pleso, 1884,2 m). Miután egy bátrabb zergét lencsevégre kaptunk - jelenleg ő látható a honlapunk fejlécében -, megebédeltünk, és a helyenként még fagyott Batizfalvi-tó nyugati oldalán egy két pár láb taposta nyomot követve indultunk el a völgyben, a Gerlachfalvi-csúcs (Gerlachovský štít, 2655 m) gerince mentén. A nyomtaposók a Batizfalvi-próbán (Batizovský zľab) haladtak a Gerlachfalvi-csúcs irányába, egyébként a völgy teljesen kihalt volt. A nap hét ágra sütött, Zoli hősiesen küzdött kettőnk igencsak súlyos mászócuccával a hátizsákjában.

Mikor megpillantottuk a Kápolnát, már lógott a nyelvünk. A Kápolna egykor egy mellékgerinc része volt, ám a gerinc nagy része a jégkorszakban lekopott, megmaradt ez a kis torony, mintegy kilátóként a Batizfalvi-völgy felső részében.

A képen jobb oldalon a kis folt alatti még kisebb folt Réka - szerk.

Beszállás előtt az útleírás utolsó áttanulmányozása, vízveszteség pótlása, hátizsákok elhelyezése. Majd beöltözés, standépítés, indulás. Zoli mászik elől, igen gyorsan halad, alig győzöm adni a kötelet. Szóval tényleg könnyű az út. Aztán megáll. Várok. Lehet, hogy már fent is van? Ilyen gyorsan? Nem hallom a "Stand!"-kiáltást, talán a szél miatt? Teszek egy próbát: "Mi a helyzet?" "Nem találom az utat. Illetve amit találok, az nem egy könnyű út." Telnek a percek, a nap elment, fúj a szél, vacogok a standban, amit nem túl előrelátóan ülőstandnak alakítottam ki, a fenekem alatt hó, úgyhogy egyre jobban fázom. Aztán a kötél ismét elindul, Zoli halad tovább - nyilván megtalálta az utat! Pár perc, és megérkezik a "Stand, kivehetsz!" kiáltás is. Eljött az én időm, Zoli bevesz, indulok. Életemben először mászok sziklán a téli merev talpú bakancsomban. Szokatlan érzés, különösen a vastag talp, de meg kell állapítanom: jól tapad a sziklához. Az út eleje nagyon könnyű, haladok, és közben örvendezek, hogy már nem fázom. Aztán feltűnik a pont, ahol Zoli hezitált. Elszörnyedek, főképp azért, mert nem erre számítottam. Mászócipőben, csupasz kézzel, száraz sziklán rendben lenne a dolog, de a lábamon ormótlan cipő, kezemen kesztyű, hiszen a szikla hideg és helyenként havas-jeges. Hol van az a könnyű út, amiről Komarnicki írt? Felkiáltottam Zolinak: "Ez nekem nem fog menni." Fentről biztatás: "Vedd le a kesztyűt, menni fog." A kesztyűt zsebre dugom, nekiveselkedem. Izgulok, a bakancsot nehéznek érzem, a kezem fázik a sziklán. Fentről jön a biztatás. És végül fent vagyok. A kilátás gyönyörű, de még mindig a lábamban érzem az izgalmat.

Ez lett volna az ígért könnyű út? Komarnicki szerint a csúcstömb jobbról kerülendő, de lehet balról is. Mi balról kerültük, jobbról ugyanis olyan mennyiségű hó lepte be, hogy nem látszott a szikla. Ez lehet talán a magyarázata a nehézség megváltozásának. Ezután ezt a szakaszt lefelé mászva már nem vállaltuk be. Egy kötélgyűrűnk bánta, de a nehezebb szakaszon inkább ereszkedtünk, majd csak ezután másztunk. Végül nemcsak egy sikerélménnyel, de fontos tapasztalatokkal is gazdagabbak lettünk: kötélgyűrűk, hevederek felvitelével nem érdemes spórolni. Egyfelől bármikor előfordulhat, hogy kitérünk az útból, és plusz közteseket kell raknunk, másfelől pedig bármikor sor kerülhet váratlan ereszkedésre, amikor is kötélgyűrűkre lesz szükségünk.
Visszafelé a már bejárt úton jöttünk le a hegyről. Felszabadultan csúszkáltunk le a lejtőkön, az egyre élesebben metsző szélben: az első - sikerült.

Képgalériához klikk ide.

Az útvonal a lenti képre kattintva letölthető kml formátumban, és kitömörítés után megtekinthető 3D-ben a Google Earth programmal.

(Kísérletképpen ez alkalommal először a túra GPS-trackjét is mellékeljük a leíráshoz. Lefelé sajnos a tó után elveszett a jel, de nem hinném hogy ez nagy gond. Gdb formátum, letöltéshez klikk ide. Ha a jövőben esetleg a gpx használhatóbb lenne, kérjük jelezzétek.)