www.magas-tatra.hu

A cikket Kovács Zalán küldte, köszönet érte!
(A túra időpontja: 2007. augusztus 16-17)

Jómagam még nem jártam a Magas-Tátrában, de 9 és fél hónapos kislányunk sem, így ezzel nem voltam egyedül.

A szűk három naposra tervezett kirándulást megelőző szervezést (hiszen babával az ember nem vág neki csak úgy a vakvilágnak) kissé későn kezdtük; mivel a Tátrában augusztusban javában dúl a turistaszezon, nem volt olyan könnyű szállást találni. Eredetileg ugyanis magánházhoz szerettünk volna menni, mert a komfortos megoldások közül (kemping babával nagyon bevállalós) az a legolcsóbb.
Végül a Tátraerdőfalván (Tatranská Lesná, 915 m) lévő K+K Panzióban találtunk szabad helyet (http://penzionkk.sk/), és az árak még így is korrektnek voltak mondhatók. Az autóban lévő navigációs berendezés ellenére kicsit nehéz volt megtalálni a szállást, de kis keresgélés után beállhattunk az udvaron lévő privát parkolóba. A házigazdák nagyon kedvesek voltak, igaz, csak a tulajdonos beszélt rendesen angolul, azért mindig megértettük egymást valahogy. A két személyre és egy babára lefoglalt szoba egy négyszemélyes apartmanra sikeredett, de ezt egyáltalán nem bántuk, miután kiderült, hogy csak a kétágyas szoba díját kell érte fizetni. Ráadásul a fürdőszoba ablakából épp a Lomnici-csúcsra (Lomnický štít, 2634 m) esett a kilátás (kivéve az esős-ködös harmadik napon, amikorra „ellopták”). A panzió rendelkezik étteremmel is, ahol finoman főznek!
Az ágy mellett, bár nem kértük, ott állt egy rácsos ágy is, szépen megvetve, szóval a fél csomagtartót betöltő utazóágy helyett hozhattunk volna babakocsit. Az étkezőben levő etetőszék is megkönnyítette a dolgunkat.

A panzió tiszta, kultúrált, pár éve felújított épület, amit e pár nap után nyugodt szívvel ajánlok bárkinek!

Az első napunk az utazással telt (Veszprémből indultunk), a nap végén egy rövid sétával ütöttük el az időt, míg a vacsora elkészült. A panzió előtt megy el egy bicikli/gyalog-út, ami követi az autóút és a tátrai vasút nyomvonalát. Ideális gyerekkocsival való közlekedésre is!

Másnap elindultunk a 2093 m magas Elülső-Szoliszkó (Predné Solisko) csúcsára. Azért esett erre a választásunk, mert a baba miatt nem szerettünk volna sokat menni, mégis csúcshódításra törekedtünk. A magas-tatra.hu honlap alapján ez tűnt a legoptimálisabbnak: a csúcs közelébe felvonó visz, aztán rövidebb meredek után már ott is a csodálatos kilátást nyújtó, amolyan igazi csúcs. A parkoló zsúfolásig tele, ragyogó napsütés lévén rengeteg ember. Rögtön a négyszemélyes, székes felvonóhoz indultunk, ami rövid idő alatt felvisz a Szoliszkó-menedékházig (Chata pod Soliskom, 1840 m), 150 SK/fő összegért. Kicsit félelmetes volt, mikor a 9½ hónapos Hanga megunta az ücsörgést és ki akart ugrani az apja öléből a felvonó egyik legmagasabb pontján.

A menedékháztól turistákat kerülgetve kapaszkodtunk fel a csúcsra. Rengeteg kicsi gyermekkel is találkoztunk, 3-4 évesektől kezdve. Zokszó nélkül másztak felfelé. Az út során gyönyörű szép kilátás nyílik a Malompataki-völgyre (Mlynická dolina) és a Fátyol-vízesésre (Vodopád Skok), a Magas-Tátra kopár bérceire, a Csorbai-tóra (Štrbské pleso 1346 m), a Poprádi-medencére és az Alacsony-Tátrára. Hanga persze a hátihordozóban nagyokat szundított. Lehet, hogy nincs a jó levegőhöz szokva…
Lefelé a menedékházban meg tudtunk ebédelni, a bébiételt is megmelegíthettük.

A leereszkedést gyalog tettük meg a kijelölt sípályán, útbaejtve a FIS Hotellel szemben lévő két síugrósáncot is. Érdekesség, hogy 20 SK-ért (18 év alatt 10 SK) fel lehet menni a K120-as sáncra, majd rádöbbenni, hogy nem normális aki síugrónak adja a fejét.

A Csorbai-tó jelentette ezen túra végpontját. Hazafele autózva alaposan dokumentáltuk az elpusztult tátrai erdőket.

Mivel még volt időnk a megrendelt vacsoráig, a szomszédos Tátralomnicon (Tatranská Lomnica, 850 m) néztünk körül, ahol éppen a központi parkot újították fel (igen, a szezon kellős közepére sikerült időzíteni!). Sok minden volt itt is, nyári bobpálya, fagyizó, régebben szebb napokat látott panziók, szállodák.

Vacsora, fürdetés, etetés, visibálás, ahogy lenni szokott…

Harmadnap a reggeli után „könnyes búcsút” vettünk a háziaktól, arra gondolva, hogy ha máskor jövünk, akkor is ezt a szállást fogjuk igénybe venni.

Hazaindulás előtt még kipróbáltuk az ótátrafüredi „kábelautót”, amit nem sokkal ezután (2007. szeptember 16.-án) kivonnak a forgalomból. (Új kocsikat kap, valamint felújításon esik át, a téli szezonra újra működni fog - a szerk.)

Egy kis sétát tettünk a tarpataki vízesésekhez (Vodopády Studeného potoka) rengeteg ember „társaságában”. Visszafele eleredt az eső, így jobbnak láttuk, ha visszatérve az autóhoz hazafelé vesszük az irányt.

Szép élmény volt ez a pár nap, alig várjuk, hogy úgy térhessünk vissza, hogy már a Kicsi is többet él át belőle.

További képek a www.hanga.hu oldalon (2007.augusztus/Tátra).
A túra gps-trackje az alábbi képre kattintva letölthető: