www.magas-tatra.hu

Az egész úgy kezdődött, hogy egy ismerős még júliusban megkérdezte, tudok-e menni Aug. 20 környékén a Tátrába. Mivel még nem voltam ott, bennevoltam kézzel-lábbal a menésben. Sikerült szabit is intézzek 21-22-re, így egy hosszabb hétvégére számítottam.
19-én felhív az ismerős, hogy ők sajnos nem jönnek, mivel esőt is mondtak, nekik meg nem nagyon van komolyabb felszerelésük. Hát egy kicsit rosszul esett, mert már nagyon beleéltem magam, így hát a végén csak elhatároztam, hogyha már elkészültem, felkészültem testileg-lelkileg, akkor már nem hagyom veszni azt a két nap szabit sem. Úgyis voltam júliusban a Retyezát hegységben (Déli Kárpátok - Románia), ott meg aztán jutott már az esőből, de mellette lehetett túrázni nyugodtan, mivel hol esett, hol meg sütött a nap.
Szóval 20-a reggel elindultam Budapestről egyedül, mivel nem sikerült senkit összeszedjek egy nap alatt az ismerőseim közül.
Még este kiterveltem az útvonalat, a Gerlachkovsky-t néztem ki. Ha már lúd, akkor legyen kövér.
Meg is érkeztem d.u. fél kettőre Tatranska Polianka-ra. Az autót itt hagytam, majd két óra gyaloglás következett a Hotel Sliezsky Dom-hoz, zöld jelzésen. Fent a hotelnél tudtam meg (vagyis inkább láttam meg), hogy autóval is fel lehet menni, meg van Taxi-juk is. Azért ide jöttem, mert innen tünt a legközelebbinek a Gerlachovsky megmászása.
A kedves recepcióslány szerzett is egy túravezetőt, mivel nincs kijelölt út a Gerlachovsky-ra, és csak túravezetővel szabad felmenni, ugyanúgy a Lomnic-ra is (ha oda is gyalog kivánsz felmenni, nem pedig a libegővel). Reggel 6-kor volt az indulás a Hotel-tól. Már indulásnál kiosztottak egy-egy mászóhevedert (így hívják?). Egy kicsit meglepődtem, mert ha már mászóhevedert adnak, akkor kötéllel is fog kelleni mászni, én meg úgy vagyok, hogy ahol kézzel-lábbal el tudok menni, ott elmegyek, de ne lógjak kötélen :)
Négyen voltunk a csapatban a túravezetővel, egy bolgár lány, egy német srác és jómagam. Szóval teljesen nemzetközi csapat voltunk. Maximum 6-on lehetnek egy csoportban a túravezetővel. Összesen négy csapat indult el a hoteltól. A Velicka Dolina-n indultunk el, zöld jelzésen. Azt hittem, hogy végig a zőld jelzésen megyünk fel a Polsky Hreben hágóig, onnan meg végig a gerincen, könnyű séta, gondoltam :)
Erre, egyszercsak letérünk a jelzésről és egy alig észrevehető ösvényen megyünk tovább, egyenesen neki a sziklafalnak, a Gerlachovsky oldalnak. Eljutottunk a fal alá, az előttünk levő két csapat már be volt kötve, készültek indulni felfele. A mi vezetőnk is elővette a kötelet, segített felvenni a hevedert, elmagyarázta nem kell megilyedni, ezen az oldalon a felmenetel nem veszélyes, hanem majd amikor ereszekedünk le a Gerlachovsky-ról, az már egy kicsit húzósabb lesz.
Szóval összekötött minket, a vezető ment elől, a lány utána, aztán a német srác, majd jómagam. Csak egy volt rossz dolog, alig volt 2 m-es a kötél köztünk, így igencsak egymás hátsójában kellett legyünk, hogy azért ne húzzuk vissza a másikat, meg rángassuk a kötelet.
Szóval, szép kényelmesen elkezdtünk felfelemászni. A legelején kellett jobban kapaszkodni, utána már csak lábonjárva el lehetett menni. Ha jól értettem a Velicky Zlab kürtőn, vagy minek nevezzem mentünk felfele. Jó is volt nagyon, kellemes volt az idő, lent a völgyben kezdett felszállni a pára, pazar kilátás volt. De legjobb volt amikor felértünk a gerincre, már igencsak elegünk volt a felfelemenetelből. A vezetőnk elkezdte mesélni, hogy mit látunk, de közben olyan jó kis vékony szél kezdett fújni, hogy fel kellett venni a szélkabátot. Menjünk, mondta a vezető, mert megfagyunk :) Megmutatta a Gerlachovsky csúcsot is. Örültem mikor láttam, olyan közelinek tünt. Sajnos csak tünemény volt, mert odáig még két oldalgerincen kellett átvergődni, le-fel. Na de aztán megérkeztünk a csúcsra. Hátizsák ledob, kimász a legmagasabb pont, 2655 m, fénykép vezetővel és anélkül, majd keres egy szélcsendes hely, ahol kis ebédünket elfogyaszt.
3 óra kellett a hoteltól a csúcsig. Így is van a leírásban 3-5 órát ad meg. Meg is dícsért a vezető bennünket, hogy ilyen jól mentünk. De szerintem ő 2 óra alatt megcsinálta volna ezt a távot. Végig siettetett azért, mivel koradélutánra esőt jósoltak, és szeretett volna lejútni a Batizovska Tó-ig legalább.
Az ebéd elfogyasztása után, jött a leereszkedés. Itt már fordított sorrendben mentünk, hátul volt a vezető, hogy tudjon biztosítani. Én mentem elől, a Batizovsky Zlab-on ereszkedtünk lefele. Szépen mondta a vezető, most balra, most jobbra, épp amerre ment az úgymond ösvény. Hát igen, a leereszkedés azért már egy kicsit nehezebb volt. Jó pár szakasz volt, ahol kapcsok voltak beleverve a falba, egy helyen volt csak lánc, valamikor több lehetett, mert látszottak a nyomai. Na itt aztán sokszor kellett jól kapaszkodni, de szerencse hogy fogás van bőven amiben kézzel és ahova a lábat rakni.
Délre már le is jutottunk a Batizovsky Tó-hoz. Mi azt montuk, hogy maradunk a tónál, elbúcsuztunk a vezetőtől (innen már csak egy óra járás volt a Hotel, végig a Tatranska Magistrala-n). Még egyszer megdícsért minket, mivel azt hitte reggel, amikor meglátta a csapatot, hogy nem sokra fog velünk jutni. Innen következik, hogy néha a látszat csal. Mivel én mondtam, hogy Magyarországról jöttem, biztos tudja, hogy itt úgymond nincsenek is hegyek. Ja, csak hát van azért 20 év gyakorlatom a romániai hegyekben. Igaz, hogy 4 éve nem voltam már ilyen túrákon, ezért volt jó a júliusi Retyezát túra, legalább volt egy kis bemelegítő. (elnézést, hogy dícsérem magam, de nagyon jól esett, hogy sikerült a Gerlachovsky-ra feljutni).
Négy óráig pihentünk, napoztunk a tó mellett, aztán visszamentünk a Hotelba. Este megünnepeltük az eredményt, csak amikor vacsora közben szólt a felszolgálólány, hogy legyek szives menjek a recepcióra, fizessem ki a túravezetőt. (már azt hittam, hogy beletartozik a napi 1000 Sk-ba :) ) Na itt lepődtem meg egy kicsit, mert 7000 Sk volt. Ezt az összeget persze 3-an fizettük.
Na, de egyszer volt Gerlachovsky Stit. Remélem azért lesz még, pár év múlva jó lenne megint feljútni, esetleg más még nagyobb csúcsokra.
Másnap egy kicsit másnaposan, és szomoruan, hogy ott kell hagyjam a helyet elindultam lefele Poliankara. Elterveztem, hogy elmegyek Tatra Lomnic-ra, és a libegővel felmegyek a Lomnic csúcsra. Sajnos 11 órakor, már elfogyott minden jegy, így ez kimaradt. Mondtam, akkor megnézem a Csorba Tó-t. Ha tetszik a hely ott éjszakázok, és majd szombaton ha esik az eső akkor hazaindulok, ha meg nem esik akkor meg még mászkálok egyet. A végén hamarabb letértem Popradske Pleso-hoz. A parkolónál le kellett rakjam a kocsim, majd elindultam felfele a kék jelzésen. Persze a lábamat kezdtem érezni, kezdődött egy kis izomláz. Aztán az elágazásnál elindultam a Rysy felé, gondoltam felmegyek a gerincre, még egyszer szétnézni. Itt láttam egy teherhordót amiről írtatok itt az oldalon is. Mindenki csodálkozott a pasin. Idősebb volt ment, leült, phent, azt ment tovább. Kiváncsi lennék azért hány kilóval volt megrakva. Egy hordó, olyasmi mint a sörös hordó, két láda, plusz a tetején a saját hátizsákja, csomagja.
Eljutottam a Velke Tó-ig. Persze a csalóka közeli gerinc még mindig nem volt közel. Mivel az idő szorított, a kocsit sem tudtam meddig szabad a parkolóban hagyni, meg elkezdtek gyülekezni a sötét felhők, elindultam vissza. Szép kis út volt ez is, pláne a Velke Tó környéke szép. Ha reggel nem indultam volna Lomnicra, és ide jövök egyenesen, lett volna időm eljútni a Rysy csúcsra.Még nagyjából 3 óra kellett volna a Velke Tó-tól oda-vissza.
Na de majd máskor.
Persze, most szerencsémre, nem vált be a meteorológusok jóslata, egy szikra eső nem volt. Bánhatják a társaim, hogy nem jöttek, de lehet, hogy akkor meg én nem jutok fel a Gerlachovka-ra.
van két mondás is: "Nincs rossz idő, csak rossz túrázó"
"Az esőt a mezőn kell várni".

Képek megnézhetők:
http://stratovar.xfree.hu oldalon.