www.magas-tatra.hu

A Wall Street Journalban a napokban megjelent egy túrabeszámoló a Tátráról. Szerintem nagyon érdekes, hogy egy messziről jött ember hogy látja kedvenc hegységünket.
A bevezető szerint a Tátra "az Alpok kevésbé ismert, olcsóbb alternatívája". Négy napot töltöttek a hegységben. Pozsonyból vonattal mentek Poprádra, megjegyzik, hogy az utasok nyitva hagyták az ablakokat, pedig odakint nagyon meleg volt (szerintem szegények nem jöttek rá, hogy valószínűleg nem volt légkondicionálás a vonaton :-)). Az első éjszakát Ótátrafüreden (Starý Smokovec, 1010 m) töltötték.
Másnap a "városban" lófráltak, bementek az információs irodába, ahol kiválasztották a következő napokra az útvonalat: a Felső Turistautat (Tatranská Magistrála). Az irodában fel is hívtak nekik két hegyi házat, és lefoglalták a szállást. Aznap este még jól megvacsoráztak (pisztráng, sertés, népi zenekar, szlovák sör - amit jól meg is dicsérnek).

Másnap elvonatoztak Csorbatóra (Štrbeské Pleso, 1355 m), majd elindultak a Poprádi-tóhoz (Popradské pleso, 1494 m). A (szerintük) rusztikus házban elfoglalták a szállásukat, majd irány a Tengerszem-csúcs (Rysy, 2503 m). Sajnos nem ártek fel, mert a késői indulás miatt rájuk sötétedett.
A házban "luxuskörülmények" között aludtak: szép kilátás, a vízesés hangja, fürdőszoba - mindez 880 koronáért fejenként, miközben a padláson 440 koronáért 25 turista aludt a padlón saját hálózsákban. A recepciós hölgytől megtudták, hogy a szokásos cseh és magyar vendégek mellett egyre többen vannak Amerikából és Ausztráliából. Utána jött a vacsora, itt egy rövid fejtegetést olvashatunk a szlovák konyháról (a kedvencem ez: "bryndzove halusky, a gnocchi-like potato pasta covered with bryndza, a traditional strong, creamy sheep's cheese and bacon bits"). Érdekesnek találták továbbá, hogy mindenbe szalonnát tesznek, még az előző napi pisztrángba is.
Másnap hamar elindultak, hogy megelőzzék a tömeget, ennek ellenére amikor a tó fölötti nagy kaptatóra értek, megelőzte őket egy apáca, apácaruhában és edzőcipőben. Innen tovább haladtak keletre a piros jelzésen, és megjegyzik, hogy az előző napi tömegekhez képest üres volt az út. Elkapja őket az eső, és kifejtik (nagyon helyesen), hogy a Tátrában a hirtelen jött eső-vihar nagyon veszélyes is tud lenni, ugyanakkor egy spanyol hegyivezetőtől – akinek a cége Spanyolországból hoz turistákat a Tátrába – azt is megtudják, hogy a hegység kis méretei miatt mindig csak "pár órányira van az ember a biztonságtól".
Aznap a Sziléziai Házban (Sliezsky dom, 1670 m) aludtak, és ahogy pár napja mi is megállapítottuk a fórumban, ők is megjegyzik, hogy ez a skála "posh" (kb. flancos) végén van az éjszakánként-fejenként 2200 koronás árával, pedig csak "egy szürke betonblokk" az egész. Beszéltek az igazgatóval is, George Paldival, aki egy "tapasztalt magyar vendéglátós", és nemrég vette át a ház irányítását. Megtudják tőle, hogy az utóbbi években a fapados légitársaságok menetrendjébe is bekerült Szlovákia, illetve hogy érződik a gazdasági fejlődés.
Másnap a Lengyel-nyerget (Poľský hrebeň, 2199 m) vették célba. A nyergen ismét társalogtak egyet az előző napi spanyol úriemberrel, akitől megtudták, hogy a spanyolok nagyon élvezik a Tátra zöld tájait és rohanó patakjait, amik erős kontrasztot képeznek a spanyol nyár száraz, sárga tájaival, ugyanakkor az árak alacsonyabbak, mint Svájcban vagy Ausztriában. Megtudják tőle azt is, hogy bár most nem láttak állatokat, de a Nemzeti Park vadabb nyugati részein (szerintem a Nyugati-Tátrára gondolhatott, ami domborzatban nem vadabb, de kevésbé látogatott) a túrázók néha látnak medvét, hiúzt, szarvast, mormotát, zergét.
Visszamentek a házba, felvették a cuccukat, majd folytatták útjukat a piros jelzésen a Tarajkára (Hrebienok, 1285 m). Itt töltötték az éjszakát a "bunkerszerű" szállodában.
A negyedik napon felmentek a Kőpataki-tóhoz (Skalnaté pleso, 1751 m), innen pedig felvonóval a Lomnici-csúcsra (Lomnický štít, 2634 m). Megjegyzik, hogy itt hatalmas tömeg volt, söröztek, sztrapacskáztak, mobiltelefonáltak, és mennyivel jobb volt a kevésbé látogatott helyeken.
Innen lementek Tátralomnicra (Tatranská Lomnica, 850 m), majd vissza Ótátrafüredre a cuccokért.
A cikk végén még rengeteg hasznos információ van a Tátráról, a London-Pozsony repülőúttól a Kofoláig.

Én ide csak egy kivonatot fordítottam le, aki tud angolul, feltétlen olvassa el a teljes cikket, nagyon érdekes:
http://online.wsj.com/article/SB121986646123777155.html