www.magas-tatra.hu

Sziasztok,
még új vagyok itt, remélem jó helyre küldöm az alábbi kis túraleírást.

Szóval az úgy volt, hogy szerettem volna végre a Rysynél magasabbra mászni, és a térkép alapján a Jég-völgyi csúcs ideális célpontnak tűnt. A summitpost.org útleírásai és az aktuális időjárás-előrejelzések is megerősítettek, így az első szeptemberi péntek délutánon meg is kezdtem a mini-expedíciómat.. Az autót Tátraerdőfalván (T. Lesna) hagytam, este hat körül indultam, majd jó tempóban feljutottam a Zamkovske menedékházig, ahonnan kicsit feljebb találtam magamnak egy alkalmas bivak-helyet a turistautakat mindenütt környékező latrina-övezetben.. Érdekes volt úgy eljönni a nevezetes vízesések mellett, hogy közben nem léptek egymásra az emberek, sőt, tökegyedül voltam! :)

Másnap jött a "csúcstámadás", reggel f5-kor már úton voltam a Kis-Tarpataki-völgyben - hihetetlen volt a csönd ami körülvett - és hat előtt elhagytam a még teljesen kihaltnak látszó Téry-házat. Innen a "klasszikus" (de nem jelzett...) útvonalat követtem a Szepesi-Öt-tó (Päť spišských plies) völgyében felfelé, és nyolckor már fenn is álltam, illetve ültem a Tátra negyedik legmagasabb csúcsán - pedig közben még meg kellett állnom zergét fotózni is...
A kb. egy éve kint lévő csúcskönyvet átlapozva viszont feltűnő volt a magyar nevek hiánya, ez szerintem tarthatatlan állapot! :)

Az út legnehezebb része egyébként a "Jeges Lónak" (Ladovy Kon) is nevezett húszméteres gerinc-szakasz, (közel a csúcshoz az északi gerincen), ami ha jól tudom, onnan kapta a nevét, hogy helyenként leginkább lovaglóülésben lehet közlekedni rajta - én legalábbis nem kísérleteztem mással. Ez a rövid kis szakasz határozottan nem turista-útvonal, hanem igazi sziklamászós, csak ideális időjárási körülmények között (és tériszony-mentesen) érdemes vele próbálkozni!!! És a nagyon is valós veszélyre tekintettel még egyszer: !!!

Eredetileg a Kis-Jégvölgyi csúcson (Maly Ladovy st.) keresztül terveztem a leereszkedést, de a nagy csúcs alatt nem sokkal a déli gerinc egy rövid szakaszon olyan nehézségűnek mutatkozott (kisebb sziklatornyok+nagy mélység, bár sziklamászó-nyelven asszem csak II-es fokozat), hogy nem próbálkoztam vele, és végül ugyanarra mentem lefelé is mint föl. A csúcsnál egyébként nem sokáig voltam egyedül, a Kis-Jégvölgyi csúcs felől is jöttek sziklamászók, és a Téry-ház felől is sokan jöttek napközben - a jelöletlenség ellenére úgy tűnik, elég népszerű túracélpont...
Lefelé menet, ha már egyszer a közelben voltam, felmentem a Téry-horhoshoz (Zöld-tavi hágó, Baranie sedlo) is, ahová egy elég nehezen járható, omladékos ösvény vezet. Ugyanide a Zöld-tavi háztól egy igen izgalmasnak látszó, helyenként láncos (de sajnos szintén jelzetlen) út jön föl - majd legközelebb :)

Itt már csak az ebéd és a tájban-gyönyörködés volt a program, aztán igen óvatosan vissza-ereszkedtem a Téry-házhoz - innentől már kerülgetni kellett a tömeget - majd az "alaptáborhoz", ahol begyűjtöttem a nagyobbik hátizsákomat az alvócuccal, végül vissza a kocsihoz.

Tökéletes nap volt.