www.magas-tatra.hu

Úgy terveztem, ez az írás a Helyzetjelentés a Magas-Tátrából címet kapja, ám szokásos módon, mire befejeztem, már elvesztetette aktualitását. (Közben újra aktuális lett: épp egy éve volt - a szerk.) 2008. október legelején történt ugyanis, hogy úgy határoztunk, egy kétnapos őszi túrával zárjuk ezt a nyári idényt. Végül csak egynapos kirándulás lett belőle.
A terv a következő volt: fel a Poduplaszki-völgyben (Bielovodská dolina), át a Rovátkán (Prielom, 2288 m), éjszakázás a Hosszútavi-menedékházban (Zbojnícka-chata, 1960 m), másnap vissza a Rovátkára, majd fel a Lengyel-nyeregre (Poľský hrebeň, 2200 m) és onnan a Kis-Viszokára, (Východná Vysoká, 2428 m) majd lejövet a Felkai-völgyön (Velická dolina) át Ótátrafüredre (Starý Smokovec 1010 m), ahonnan busszal megyünk vissza Lysa Poľanába az autónkhoz. Az időjárás-előrejelzés már hétfőre sem egyértelmű helyzetet, néhol esőt jósolt, keddre pedig bizonyosan esőt, ezért szóba került, hogy a második nap esetleg a lejövetel mellett döntünk. Az ok azonban, ami miatt el sem mentünk a házig, nem fordult meg a fejünkben a lehetőségek között.

Reggel háromnegyed hétkor indultunk Miskolcról, és esőben érkeztünk délelőtt fél tizenegykor Lysa Poľanába. Tanácstalanul üldögéltünk az autóban, átgondoltuk a lehetséges esőprogramot, aztán mikor csendesedni kezdett, Zoli biztatására útra keltünk. Jól tettük, az eső lassan elállt. Hétköznap lévén nem sokan voltak az turistaúton, és az útvonal egyébként sem tartozik a Tátra leglátogatottabb völgyei közé, mert hosszú és sokáig nincs is rajta elágazási lehetőség. Egy középkorú lengyel úrral egyeztettük egy esőbeállónál, hogy ki hova is készül, aztán még egy láthatóan igen fáradt lengyel fiatalemberrel találkoztunk szembe, akinek vizes volt a felszerelése, és a hátizsákjából ítélve a menedékházból érkezett. Már jó két és fél órája gyalogoltunk, mikor újabb lengyel hölgypárosba botlottunk (úgy tűnik, ez inkább a lengyelek által kedvelt túraútvonal), és egyikük igen erőteljesen magyarázott valamit lengyelül. Végül mikor nagy igyekezetében angol szavakat is beleszőtt a mondandójába, megértettük, mit akar mondani: arra figyelmeztetett bennünket, hogy a Rovátkára vezető út annyira jeges, hogy ne induljunk neki hágóvas nélkül, ill. hogy a hótól a láncok sem látszanak. Tény, hogy erre az eshetőségre valahogy nem voltunk felkészülve. Olvastuk, hogy a múlt hétvégén a magasabb régiókban mások is hóval találkoztak, sőt, alkalmanként keményre fagyott hóval, de mivel közben a Tátrában is volt egy kisebb enyhülés, ezért sajnos eszünkbe sem jutott az az eshetőség, hogy jégszerszámmal kellene elindulnunk. Ahogy egyre följebb értünk, és nőtt a hó, a helyenkénti vizes, máshol fagyott latyak mennyisége, a hágóhoz vezető jeges északi lejtő lehetősége egyre valószínűbbé vált. Eközben szépen sütött a nap, és ahol érte a hólejtőket, onnan gazdagon folyt le a víz; szabályos patakokban lépkedtünk fölfelé. Nem előzte meg nagy hezitálás a döntésünket: nem megyünk át a hágón. Elhatároztuk, hogy délután három után visszafordulunk, hogy még időben leérjünk, és háromkor a Fagyott-tó (Zamrznuté pleso, 2047 m) alatti részhez értünk, ahol azonban egy jókora vízesésen kellett volna átkelni, ami erősen visszavette a továbbjutási kedvemet, így a vízesés melletti pontot kineveztük végpontnak. Este hétkor értünk vissza a kocsihoz, az utolsó negyvenöt perces szakasz már végtelenül hosszúnak tűnt. 25 km-et tettünk meg, hosszabban túráztunk, mintha átmentünk volna a menedékházhoz.

A Poduplaszki-völgy gyönyörű, egészen más jellege van, mint az eddig általam bejárt tátrai völgyeknek. Noha a hóhelyzet miatt nem tettük meg a kijelölt túrát, így is nagyon szép és hosszú kirándulást volt, és ha lehetőségünk, időnk lesz rá, megcsináljuk a teljes kört.
Galéria:
http://flickr.com/photos/bogarpat/sets/72157607866492370/
Térkép, gps-track:
http://www.gpsies.com/map.do?url=http://www.magas-tatra.hu/szlovakia/tra...