www.magas-tatra.hu

Első rész.
Talán furcsának tűnhet, hogy a magas-tatra.hu-n mit keres egy cikk az Alacsony-Tátráról, de én úgy vélem, hogy igenis van helye itt e olvasmánynak, hiszen a Magas-Tátrához autózva, elhaladva az Alacsony-Tátra csodás láncolat mellett - vagy azon keresztül haladva, kiben nem merült volna fel, hogy egyszer ide is el kellene látogatni?
Én ellátogattam, többször is, és erről most engedjétek meg, hogy beszámoljak nektek, hátha kedvetek lesz nektek is ide ellátogatni, mert érdemes.

Az első gerincbejárási kísérlet.
A 30. születésnapomra gondoltam megajándékozom magam egy túrával. Az Alacsony-Tátra gerincén akartam végig menni Donovalyból (Dóval) Telgártig (Garamfő). Édesapám június 26-án fuvarozott fel Donovalyba, ahol búcsút intettünk egymásnak, én meg szépen kezemben a GPS-el nekiindultam a hegynek. Megterveztem mindent előre. Szálláshelyek, felszerelés, élelem, forráshelyek, ahol vízhez juthatok, tehát mondhatni mindenre felkészültem. A hátizsákkal Szlovákián át c. útikönyv Alacsony-Tátrával foglalkozó kiadványában a gerinctúrára 5 napot írnak, de az első napi utazás miatt ezt én 6-nak terveztem be, hiszen ekkor hajnalban még Pestről el kell jutni a startig, így nem lehet egész nap menetelni.

Az első napon 11 kilométert tettem meg és a tengerszint felett (amit a későbbiekben egyértelműnek veszek) 1099 méter magasságban levő Hiedel'ské Sedlo (nevű?) faházig mentem. Ez egy csodálatos kis nyitott faházikó, aminek csak a teteje, mondhatni padlás része zárt. Az első éjszakát itt töltöttem. Ingyen használható, emiatt zsúfoltság is előfordulhat, de 10 ember nagyon kényelmesen elfér benne.

A tetőtérben 5-6 fő, lent inkább kevesebben, de szükség esetén, alaposan összehúzódva akár 20-an is beférnek. Érdekes módon a faház közepén gyújtanak tüzet a szlovák túrázók, ami azt eredményezi, hogy a tetőtérben kirakott holmik a túra végéig és még azután is füstszagúak lesznek. Egy vadi új pehely zsák esetén ez akár bosszantó is lehet... Itt megjegyzem, hogy óvatosan a szlovák túrázókkal, mert hamar leitathatják az embert, ami a következő, rendkívül megerőltető napokra rossz hatással lehet:)     

Másnap reggel semmi korán kelés. Bőségesen elegendő 9 óra után elindulni, ha napnyugtára akarunk megérkezni. A reggel torna felkapaszkodni az Alacsony-Tátra gerincére. Ez egy nagyon fárasztó, meredek kapaszkodó. Ahogyan haladunk felfele, egyre szebb lesz a kilátás, majd egy katarzis a csúcson és onnantól kezdve végig e állapot uralkodik. Technikailag nehéznek nem nevezném ezt a szakaszt, de fizikailag megerőltető, ugyanis végig fel egy csúcsra, le a csúcsról, fel egy csúcsra, le a csúcsról, ami a nap végére alaposan megviseli a túrázót.


Nagyjából ezt hallgattam végig az úton: nye dobre. Az Andrejeco menedékház egy érdekes hely. Turista paradicsomot csinálhatnának belőle, de ezt valamiért nem teszik. 2 euró a szállás, ami annyit jelent, hogy a tetőtérben a szivacson lehet aludni. Nincs olyan, hogy ne lenne tömve. Ágyak nincsenek. Ha már nem férnek fel többen a padlásra, akkor a lenti részt alakítják át alvószektorrá, ami annyit jelent, hogy a padokra tesznek egy pár polifoamot.

Sátrazni is lehet. Szerintem azért is kell fizetni, de ebben nem vagyok biztos. A forrás a menedékháztól kb. 100 méterre található. Én azt javallom, hogy aki ide látogat, az inkább sátrazzon (nem muszáj lemenni a menedékházig, a környék tökéletesen alkalmas a sátrazásra, de víz csak lent található). 
Reggel 7 órakor megszólal a rádió, ami feltehetően elemről üzemel, mert ha eddig még nem közöltem volna, akkor most megteszem: áram sincs itt, tehát mobilt, GPS-t feltölteni nem lehet.


A harmadik nap látványban a legszebb, viszont ez a csekély 22 kilométeres táv a legfárasztóbb nap is egyben. Elkövettem azt a hibát, hogy minden ellen védekeztem, mindenre felkészültem, de úgy leégtem a napon, hogy már nem vörös voltam, mint egy főthomár, hanem lila szinen pompáztam. A szembejövők tekintetéből megítélve nem lehettem valami szép látvány. A Chopokra lett megbeszélve egy találkozó az egyik barátommal, túratársammal. Hozott nekem leégés ellen szert. Nem sokat ért, de ez most mellékes, nyári túrán szükséges a Nap sugarai elleni védekezés. Ennek szükségességét képekkel is igazolhatnám, de a honlap nyitott, gyerekek is nézhetik, így védelmükben ezt most nem teszem meg. A Chopokról együtt mentünk tovább a Stefanika menedékházhoz.

Ez a menedékház a Megváltó Krisztus nevet is kaphatta volna egy tömeggyilkos helyett, mert ez a hely tényleg egy megváltás. Vannak szobák, ágyak, langyosvíz, amivel lehet zuhanyozni, áram, mosolygós pincérlányok, stb... Az ára 12 euró, amibe egy reggeli is beletartozik.

Másnap vízhólyagoktól teli sajogó talppal indultunk a Ramzsa menedékházba. Egy hosszú ereszkedő után jutottunk a Certovica motorest nevű helyre (Ördöglakodalma-hágó), ameddig gyakorlatilag érdemes jönni. Aki ezen túl akar menni, az készüljön, hogy pozitív élményekben kevésbé gazdag napok elé néz, ugyanis jelöletlen, erőteljes fakitermeléses területre merészkedik, ahol a túraösvényeket a nehéz gépek lánctalpai, kerekei megszüntették.
Én, személy szerint az Alacsony-Tátrának csak és kizárólag a nyugati szakaszát ajánlom. A keleti részről majd a második részben számolok be.