www.magas-tatra.hu

15-én ért véget Poprádon a Hegyi filmek nemzetközi fesztiválja. Most került megrendezésre tizenhatodik alkalommal.
Jó lett volna még a kezdés előtt hírt adni róla, de ha már ezt elmulasztottam, legalább az eredményekről beszámolok:

Nagydíj:

Light of the Himalaya (USA)
Rendező: Michael Brown

A zsűri díja:

Memento – a Boulder Life Line (A)
Rendező: Gerald Salmina

A legjobb téma:

L´abisso (I)
Rendező: Alessandro Anderloni

Legjobb forgatókönyv:

The Tangerine Dream (USA)
Rendező: D. Collins, S. Jones, T. Jones, C. Gawitt

Elismerés:

Touching the Void with Rosa (PL)
Rendező: Artur Hajzer, Kaja Mendyk

Elismerés:

Tepuy (SK)
Rendező: Pavol Barabáš

Gratulálunk!

Forrás: A fesztivál honlapja

Nyári tapasztalataink alapján (összesen kétszer sikerült szárazon befejezni túrát a számtalanból) a cím eléggé hihetetlennek tűnik.
Kércsi László küldte az alábbi képet, most készítette a napokban:

A Kőpataki-tavat (Skalnaté pleso, 1751 m) ábrázolja.
Máskor ilyen:

2006. szeptember 30.
A leírást Panka készítette, köszönet neki!
Szombaton hajnalban 6-kor indultunk Klárival Kelenföldről. Felvettük Balázst, és elautókáztunk Istvánhoz, én otthagytam a kocsimat, és átpakoltunk az övébe. Nagyon okos döntés volt egy ötajtós Opel Corsaból egy háromajtós Suzukiba átülni, de a Suzuki tulajdonosa ragaszkodott hozzá. Hátul elég kényelmetlen volt a hely, a lábunk sokszor az elöl ülők nyakában volt, de legalább kevesebbet fogyasztott a kocsi… Tervünk első napra egy bemelegítő laza túra volt, hogy másnap korán kelve, frissen indulhassunk a Tengerszem (Rysy, 2499 m) csúcsra. Megengedték, hogy az első napi útvonalat én találjam ki. Itthon kicsit utánanéztem a dolgoknak, s mivel imádom a tavakat, az Öt-tavi katlant (Kotlina Piatich spišských plies) néztem ki. 11 óra körül értünk Ótátrafüredre (Starý Smokovec, 1010 m), ahol leparkoltunk, s indultunk volna, de kiderült, hogy a fiúk még nem túraruhában voltak, így nekiálltak átöltözni. Tarajkára (Hrebienok, 1285 m) siklóval mentünk fel. Ügyesen épp lekéstük a fél 12–eset, így fél órát várhattunk a következőre. Igazából ennyi idő alatt gyalog is majdnem felértünk volna, de ha már megvettük a jegyeket, és mi álltunk a sor legelején, megvártuk az indulást. Felérve kapásból ott akartam kijönni, ahol be volt zárva a kijárat, így egyből jól rám is szóltak. Hát nem én lettem volna, ha nem… Nem is időztünk, hanem, miután Klári feltette a lépésszámlálómat, nagy léptekkel elindultunk a piros jelzésen Zamkovszky-menedékház (Zamkovského chata, 1475 m) felé, küzdöttük magunkat előre a sok turista között. Végig erdőben mentünk, megnéztük az Óriás-vízesést (Obrovský vodopád), s a menedékház közelében leültünk kb. 10 percre, elfogyasztani az ebédünket (1óra 10 perckor). Továbbindultunk, s hamarosan kiértünk a Kis-Tarpataki-völgybe (Malá Studená dolina),

(DJ Judit írása)
2006. aug. 5.

Pár éve még állandó nyári program volt egy-egy tátrai hétvége, de tavaly nyáron már nem sikerült megegyeznünk alkalmas időpontban, és elmaradt a tömeges túrázás. Aztán Zoli pár hete ismét felvetette a levelezőlistánkon az ötletet, csak a lelkes jelentkező válaszok nem jöttek. Jó néhány e-mail váltása után úgy döntöttünk, hogy hárman is elmegyünk, nem várunk több jelentkezőre. A túra útvonalát is Zoli választotta – naná – hiszen ő ismeri közülünk legjobban a Tátrát. A hegység észak-déli átszelése volt a tervünk. Pestről ¾ 4-kor sikerült elindulnunk Miskolcra, amin csak tovább rontott, hogy Újpalotán eltévedtünk és csak kedves járókelők segítségével találtunk fel az M3-asra. Így a tervekhez képest kicsit késve értünk le Miskolcra is, ott persze már semmi gond nem volt a tájékozódással – bár biztos Pesten is könnyített volna a helyzetünkön egy térkép. Zoli és cuccainak bepakolása (átmenetileg megszabadítottuk a kocsit a kalaptartótól, mint zavaró felszereléstől), búcsú Rékától és irány Poprád. A számomra, mint sofőr számára kitűzött feladatok: érjek oda a 8-ig nyitva tartó aggteleki határhoz (ez teljesíthető távolság is volt), és 10-ig a kempingbe is úgy, hogy beleférjen egy Tesco-vásárlás is Poprádon. 10 perccel 10 előtt befordultunk a kempingbe. Mivel a másnapra tervezett hosszú túránk korareggeli keléssel járt, ezért idén hűtlenek lettünk a jól bevált Sportcamp-hez, és a Stará Lesná-i út melletti Jupela kempingben szálltunk meg. A sötét ellenére elég könnyen találtunk sátorverésre alkalmas helyet, és miután felépítettük a házainkat, megjutalmaztuk magunkat némi sörrel. Természetesen Zoli születésnapjára is koccintani kellett. A sörök mellett persze önfeledt térképnézegetést is csaptunk, és az időjárás-előrejelzés ellenére szép időről ábrándoztunk.