www.magas-tatra.hu

Egyik kedvenc karikaturistám, Marabu az elmúlt napokat a Tátrában töltötte.

Remélem, nem haragszik meg, ha itt is közzéteszem élménybeszámolóját.
"A rajzoló elindul a Zöld tavi turistaháztól a Nagy-Morgás hágó felé, elégedetten körülpillant a katlan felhőbe vesző ormain, áfonyával erősíti testét, (egy kicsit túljátszva a szerepet), majd belegyalogol a ködbe a cikkcakkos emelkedőt taposva, végül eltűnik a szemünk elől.
A hágón arcba csapó jegesesőről, esőponcsót vitorláztató szélviharról és mennydörgésről nem készült felvétel, pedig az lett volna ám a kacagtató. (A szembecsapó széltől a poncsó Marylin Monroesan felfújódik a nyak köré, és a Forma egyes sebességgel szemből jövő esőtől egy másodperc alatt csurig ázik nyaktól bokáig a karikaturista. Ohohoho.)"
Az íráshoz tartozó videó megtekinthető Marabu blogján:
http://marabu-bloglap.blogspot.com/2010/08/zold-tavitol-nagymorgas-fele....

A szokásosnak mondható éves túrát szokásosan Zoltán barátom szervezte, a magas-tatra.hu szerkesztője. Ez a szokás már másodjára esett meg, így kívülállók számára nem is tűnhet szokásnak, de higgyétek el; nyugodtan nevezhető annak:)
Zoli dobott egy emailt, még hónapokkal ezelőtt, hogy lesz ez a kiruccanás, menjek. Egyedül a barátnőm tartott velem, meg Zoliék két barátja: egy kedves pár, így a kocsi nem ment kihasználatlanul odafele, vissza már igen, de erről majd később. Kassán élő felvidéki magyar cimborámnak is szóltam, hogy jöjjön, jött is volna a barátnőjével, de sajnos neki közbejött egy pár halott agysejt által okozott kellemetlenség, és egy héttel korábbi időpontra hitte, hogy megyünk, emiatt nem tudott jönni, a túra idején versenye volt. Ő a szlovák nemzeti bajnok kick-boxban, ezúton is gratulálok neki, hogy Szlovákia hírnevét tovább öregbítette és remélem a nemzetközi színtéren is hamarosan megméretteti magát. A kassai barátom neve amúgy Doky:) Kértem Dokyt, hogy foglaljon szállást a Hosszú-tavi-menedékházba (Zbojnická chata, 1960 m), amit meg is tett, ráadásul jó időpontba foglalta le. Erre azért nem számítottam, így kellemes meglepetés ért odafenn:)

Valkó Géza írása

Már a nyáron kacsintgattunk Janóval erre az útra. Utána néztünk, begyűjtöttünk minden szükséges infót. Térképek, útleírás, mások mászóélményei. Nem volt nehéz, ez egy nagyon népszerű mászótúra, csak a közvetlen környezetünkből is legalább 4-5 ember teljesítette már. Nyáron. Mi is így gondoltuk, csak aztán teltek a hetek, mindig valami mást, valami „alkalmasabbat” kerestünk. Aztán kifutottunk az időből, akarom mondani a jóidőből. A nemzet ünnepe idén mégis Zakopane felé robogva talált minket.
Nem siettünk, estére terveztük csak elérni a Zawrat-hágót, ahol aznapi bivakunkat töltjük majd el. És mivel tisztában voltunk a hóviszonyokkal (később kiderült, hogy azért annyira mégsem), nem akartuk lerongyolni magunkat a meleghullám kellős közepén egy szenvedős, nagyzsákkal folyton combigbeszakadós felmenettel akármelyik völgyből is. Mi a legkönnyebb utat választottuk. Lanovkával fellibegtünk a Gáspár-csúcsra (Kasprov vrch), a csúcson megittuk a szokásos teánkat, élveztük a napsütést, majd a főgerincen kényelmesen átsétáltunk a Svinica csúcsára. Igaz, a csúcsra felvezető szakasz már nem volt olyan kényelmes, a Zawrat-hágóig átvezető szakaszon pedig már a kötél is előkerült, de szép időben, jókedvűen értük el bivakhelyünket, a tulajdonképpeni Sas-út beszállását. (A bivakolás elvileg tilos. - a szerk.)

Első rész.
Talán furcsának tűnhet, hogy a magas-tatra.hu-n mit keres egy cikk az Alacsony-Tátráról, de én úgy vélem, hogy igenis van helye itt e olvasmánynak, hiszen a Magas-Tátrához autózva, elhaladva az Alacsony-Tátra csodás láncolat mellett - vagy azon keresztül haladva, kiben nem merült volna fel, hogy egyszer ide is el kellene látogatni?
Én ellátogattam, többször is, és erről most engedjétek meg, hogy beszámoljak nektek, hátha kedvetek lesz nektek is ide ellátogatni, mert érdemes.

Az első gerincbejárási kísérlet.
A 30. születésnapomra gondoltam megajándékozom magam egy túrával. Az Alacsony-Tátra gerincén akartam végig menni Donovalyból (Dóval) Telgártig (Garamfő). Édesapám június 26-án fuvarozott fel Donovalyba, ahol búcsút intettünk egymásnak, én meg szépen kezemben a GPS-el nekiindultam a hegynek. Megterveztem mindent előre. Szálláshelyek, felszerelés, élelem, forráshelyek, ahol vízhez juthatok, tehát mondhatni mindenre felkészültem. A hátizsákkal Szlovákián át c. útikönyv Alacsony-Tátrával foglalkozó kiadványában a gerinctúrára 5 napot írnak, de az első napi utazás miatt ezt én 6-nak terveztem be, hiszen ekkor hajnalban még Pestről el kell jutni a startig, így nem lehet egész nap menetelni.