www.magas-tatra.hu

Úgy terveztem, ez az írás a Helyzetjelentés a Magas-Tátrából címet kapja, ám szokásos módon, mire befejeztem, már elvesztetette aktualitását. (Közben újra aktuális lett: épp egy éve volt - a szerk.) 2008. október legelején történt ugyanis, hogy úgy határoztunk, egy kétnapos őszi túrával zárjuk ezt a nyári idényt. Végül csak egynapos kirándulás lett belőle.
A terv a következő volt: fel a Poduplaszki-völgyben (Bielovodská dolina), át a Rovátkán (Prielom, 2288 m), éjszakázás a Hosszútavi-menedékházban (Zbojnícka-chata, 1960 m), másnap vissza a Rovátkára, majd fel a Lengyel-nyeregre (Poľský hrebeň, 2200 m) és onnan a Kis-Viszokára, (Východná Vysoká, 2428 m) majd lejövet a Felkai-völgyön (Velická dolina) át Ótátrafüredre (Starý Smokovec 1010 m), ahonnan busszal megyünk vissza Lysa Poľanába az autónkhoz. Az időjárás-előrejelzés már hétfőre sem egyértelmű helyzetet, néhol esőt jósolt, keddre pedig bizonyosan esőt, ezért szóba került, hogy a második nap esetleg a lejövetel mellett döntünk. Az ok azonban, ami miatt el sem mentünk a házig, nem fordult meg a fejünkben a lehetőségek között.

A Wall Street Journalban a napokban megjelent egy túrabeszámoló a Tátráról. Szerintem nagyon érdekes, hogy egy messziről jött ember hogy látja kedvenc hegységünket.
A bevezető szerint a Tátra "az Alpok kevésbé ismert, olcsóbb alternatívája". Négy napot töltöttek a hegységben. Pozsonyból vonattal mentek Poprádra, megjegyzik, hogy az utasok nyitva hagyták az ablakokat, pedig odakint nagyon meleg volt (szerintem szegények nem jöttek rá, hogy valószínűleg nem volt légkondicionálás a vonaton :-)). Az első éjszakát Ótátrafüreden (Starý Smokovec, 1010 m) töltötték.
Másnap a "városban" lófráltak, bementek az információs irodába, ahol kiválasztották a következő napokra az útvonalat: a Felső Turistautat (Tatranská Magistrála). Az irodában fel is hívtak nekik két hegyi házat, és lefoglalták a szállást. Aznap este még jól megvacsoráztak (pisztráng, sertés, népi zenekar, szlovák sör - amit jól meg is dicsérnek).

(köszönet érte Terna Györgynek - a szerk)

A Magas-Tátra Východná (Krivánalja) irányából

(Így nyár vége felé jöjjön még egy téli élménybeszámoló, ezúttal Sumesz tollából. A túra időpontja: 2008. március 15.)

Sokat töprengtem azon, hogy miként is kezdhetném a túrabeszámolómat, mert zéró "publicista" tapasztalatom élvezhetetlenné teheti a szösszenetem, ami akár lavinaszerűen kedvszegőként is hathat a tisztelt olvasóra. Tekintse irományomat, illetve tekintsed irományomat – sporttársi tegeződésből – egy könnyed baráti levélnek. Hol is kezdjem? Kezdem az elején. 2004 júliusában szegedi cimborákkal döntöttünk úgy, hogy irány Görögország. Szép volt, jó volt, agysejttemető volt, de csak egy valami volt felejthetetlen, s az az Olimposz. Alföldi (pesti síkságról) gyerekként a budai hegyek látványa is elkápráztatott, de az Olimposz maga volt a geológiai értelemben vett orgazmus. Menetelés fel a hegyre, ahol olyan egyedül van az ember, hogy még önmagában is társra lel (jó értelemben:), s nagyon mélyről feltörő gondolatok megértetik az emberrel, hogy mi az, amit tisztelni kell. A hegyen már eldöntöttük többen is, hogy jövőre irány a Tátra, de szokás szerint semmi nem jött össze a tervezetekből, csak ismét Olimposz, Olimposz, Olimposz. Sajnos v. szerencsére egy kedves csoporttársam felvilágosított arról, hogy a Tátránál nincs szebb, ha tehetem, akkor tartsak velük a legközelebbi kirándulásukon.