www.magas-tatra.hu

Idén nyáron is megszervezte az Alpinsport Klub a nyári magashegyi hegymászó tanfolyamát, most a HSzJSE-vel közösen. A tanfolyamhoz csatlakozhattak a már végzettek is, így mi is velük tartottunk. Ezúton köszönjük Szabó Lacinak a lehetőséget.
Mikor ezeket a sorokat írom, a tábor még tart. Mi pár nappal korábban hazatértünk. Esőben mentünk fel a hegyre, és esőben jöttünk le, de a közbeeső napokon szép idő volt. És mivel az időjárás 4–5 napon keresztül kegyes volt hozzánk, egy nap kirándulás után négy napot végigmásztunk, és ez tulajdonképpen elég is volt.

Így a tomboló nyár közepén azt hiszem, mindenkinek jól fog esni az utolsó téli túránk leírása.
A túra időpontja: 2008. április 26.

A hegyeket, csúcsokat meghódítani lehet, nem legyőzni. A meghódítás szóban ugyanis benne van, hogy vágyunk tárgya elfogadja közeledésünket, közel enged magához.
Régóta dédelgetett álmunk a Sátán (Satan, 2421 m) meghódítása. Én talán az egyik első tátrai kiránduláskor néztem ki magamnak, és mondásaim hegycsúcsává vált, olyan csúccsá, amit az ember tréfásan megemlíthet, ha a kirándulási terveiről faggatják: „Én arra vágyom, hogy megmásszam a Sátánt.” hozzátéve persze, hogy a Sátánra turistaút nem vezet. Mivel akkoriban még meg sem fordult a fejemben, hogy valaha valami közöm is lehet majd a hegymászáshoz, így a Sátán tényleg csak mondásaim tárgya maradt – egy ideig…

Mielőtt elködösülnek az emlékek, gyorsan megírom, milyen volt az idei „téli táborunk”. A tavaly téli szép élmények hatására úgy határoztunk, hogy a fiatalabb – és bohóbb – éveinkben még sítáborral töltött téli pihenőidőt, vagy legalábbis egy részét idén a Zöld-tónál (Zelené pleso, 1550 m) töltjük. Nagy meglepetésünkre szolgált, hogy kis kedves kétágyas szobák is vannak a Zöld-tavi házban (Chata pri Zelenom plese), kilátással a Karbunkulus-toronyra (Jastrabia veža, 2137 m). Nem sok minden változott a házban, a kaja még mindig ugyanolyan jó és bőséges, a személyzet fiatal hölgytagja viszont elkezdhetett angolul tanulni – egyelőre még nem sok eredménnyel, de a szándék biztató. Hiányzott viszont a fényes fekete labrador, aki mindig a földszinti folyosón feküdt.

A cikket Kovács Zalán küldte, köszönet érte!
(A túra időpontja: 2007. augusztus 16-17)

Jómagam még nem jártam a Magas-Tátrában, de 9 és fél hónapos kislányunk sem, így ezzel nem voltam egyedül.

A szűk három naposra tervezett kirándulást megelőző szervezést (hiszen babával az ember nem vág neki csak úgy a vakvilágnak) kissé későn kezdtük; mivel a Tátrában augusztusban javában dúl a turistaszezon, nem volt olyan könnyű szállást találni. Eredetileg ugyanis magánházhoz szerettünk volna menni, mert a komfortos megoldások közül (kemping babával nagyon bevállalós) az a legolcsóbb.
Végül a Tátraerdőfalván (Tatranská Lesná, 915 m) lévő K+K Panzióban találtunk szabad helyet (http://penzionkk.sk/), és az árak még így is korrektnek voltak mondhatók. Az autóban lévő navigációs berendezés ellenére kicsit nehéz volt megtalálni a szállást, de kis keresgélés után beállhattunk az udvaron lévő privát parkolóba. A házigazdák nagyon kedvesek voltak, igaz, csak a tulajdonos beszélt rendesen angolul, azért mindig megértettük egymást valahogy. A két személyre és egy babára lefoglalt szoba egy négyszemélyes apartmanra sikeredett, de ezt egyáltalán nem bántuk, miután kiderült, hogy csak a kétágyas szoba díját kell érte fizetni. Ráadásul a fürdőszoba ablakából épp a Lomnici-csúcsra (Lomnický štít, 2634 m) esett a kilátás (kivéve az esős-ködös harmadik napon, amikorra „ellopták”). A panzió rendelkezik étteremmel is, ahol finoman főznek!
Az ágy mellett, bár nem kértük, ott állt egy rácsos ágy is, szépen megvetve, szóval a fél csomagtartót betöltő utazóágy helyett hozhattunk volna babakocsit. Az étkezőben levő etetőszék is megkönnyítette a dolgunkat.

A panzió tiszta, kultúrált, pár éve felújított épület, amit e pár nap után nyugodt szívvel ajánlok bárkinek!

Az első napunk az utazással telt (Veszprémből indultunk), a nap végén egy rövid sétával ütöttük el az időt, míg a vacsora elkészült. A panzió előtt megy el egy bicikli/gyalog-út, ami követi az autóút és a tátrai vasút nyomvonalát. Ideális gyerekkocsival való közlekedésre is!