www.magas-tatra.hu

Mielőtt elködösülnek az emlékek, gyorsan megírom, milyen volt az idei „téli táborunk”. A tavaly téli szép élmények hatására úgy határoztunk, hogy a fiatalabb – és bohóbb – éveinkben még sítáborral töltött téli pihenőidőt, vagy legalábbis egy részét idén a Zöld-tónál (Zelené pleso, 1550 m) töltjük. Nagy meglepetésünkre szolgált, hogy kis kedves kétágyas szobák is vannak a Zöld-tavi házban (Chata pri Zelenom plese), kilátással a Karbunkulus-toronyra (Jastrabia veža, 2137 m). Nem sok minden változott a házban, a kaja még mindig ugyanolyan jó és bőséges, a személyzet fiatal hölgytagja viszont elkezdhetett angolul tanulni – egyelőre még nem sok eredménnyel, de a szándék biztató. Hiányzott viszont a fényes fekete labrador, aki mindig a földszinti folyosón feküdt.

Időpont: 2007. július 15-20.

A téli tanfolyam után sikeresen elvégeztük a nyárit is, így hivatalosan is hegymászók lettünk. A szervező az Alpinsport Club volt, bázis a Téry-ház (Téryho chata, 2015 m), az oktatók Szabó László és Horn-Barta Attila (Tallér). Az alábbiakban egy szubjektív élménybeszámolót olvashattok a táborról.

0. nap: megérkezés

Vasárnap dél körül indultunk Miskolcról. Poprádon a szokott gyors bevásárlás. Most kevesebb dolgot vettünk, mint szoktunk (italpor, kis sajt, kis kolbász, kis borovicska), hiszen mindent háton vittünk fel, és a teljes mászócucc plusz az egy hétre való egyéb holmi nem könnyű. Utána parkolókeresés Ótátrafüreden (Starý Smokovec, 1010 m). Két hivatalos parkolóban próbálkoztunk, de sehol se akartak kedvezményt adni egy hétre, így végül Újtátrafüred (Nový Smokovec) szélén, egy üzemen kívüli hotel parkolójában hagytuk a sárga csodát. Bakancs átvétele, csomagok elrendezése, majd a döbbenet: "ekkora lett a hátizsák? Ezt tutira nem bírom felvinni." Ennek ellenére csak sikerült valahogy, ráadásul a Tarajkára (Hrebienok, 1285 m) sem siklóval mentünk (hülye fejjel csak útközben jutott eszünkbe, hogy úgy is lehetne, annyira megszoktuk már, hogy mindig gyalog megyünk). Útközben többször azt hittem, hogy menten meghalok, ráadásul attól is rettegtem, hogy a vacsorát lekéssük. De nem késtük le, Miro, a ház katonás gondnoka fenntartotta nekünk. Igen jól esett. Még este megtudtuk, hogy kicsivel (jóval) nehezebb útra megyünk holnap, mint amire számítottunk, így rettegve feküdtünk le aludni a háromemeletes ágy legfelső szintjén.

Tegnap (július 10-én) lezuhant egy magyar hegymászó a Zöld-tavi csúcs (Baranie rohy, 2526 m) dél-nyugati falán. Az origo.hu értesülése szerint koponyasérülést szenvedett, de állapota nem kritikus.