www.magas-tatra.hu

A cikket Kovács Zalán küldte, köszönet érte!
(A túra időpontja: 2007. augusztus 16-17)

Jómagam még nem jártam a Magas-Tátrában, de 9 és fél hónapos kislányunk sem, így ezzel nem voltam egyedül.

A szűk három naposra tervezett kirándulást megelőző szervezést (hiszen babával az ember nem vág neki csak úgy a vakvilágnak) kissé későn kezdtük; mivel a Tátrában augusztusban javában dúl a turistaszezon, nem volt olyan könnyű szállást találni. Eredetileg ugyanis magánházhoz szerettünk volna menni, mert a komfortos megoldások közül (kemping babával nagyon bevállalós) az a legolcsóbb.
Végül a Tátraerdőfalván (Tatranská Lesná, 915 m) lévő K+K Panzióban találtunk szabad helyet (http://penzionkk.sk/), és az árak még így is korrektnek voltak mondhatók. Az autóban lévő navigációs berendezés ellenére kicsit nehéz volt megtalálni a szállást, de kis keresgélés után beállhattunk az udvaron lévő privát parkolóba. A házigazdák nagyon kedvesek voltak, igaz, csak a tulajdonos beszélt rendesen angolul, azért mindig megértettük egymást valahogy. A két személyre és egy babára lefoglalt szoba egy négyszemélyes apartmanra sikeredett, de ezt egyáltalán nem bántuk, miután kiderült, hogy csak a kétágyas szoba díját kell érte fizetni. Ráadásul a fürdőszoba ablakából épp a Lomnici-csúcsra (Lomnický štít, 2634 m) esett a kilátás (kivéve az esős-ködös harmadik napon, amikorra „ellopták”). A panzió rendelkezik étteremmel is, ahol finoman főznek!
Az ágy mellett, bár nem kértük, ott állt egy rácsos ágy is, szépen megvetve, szóval a fél csomagtartót betöltő utazóágy helyett hozhattunk volna babakocsit. Az étkezőben levő etetőszék is megkönnyítette a dolgunkat.

A panzió tiszta, kultúrált, pár éve felújított épület, amit e pár nap után nyugodt szívvel ajánlok bárkinek!

Az első napunk az utazással telt (Veszprémből indultunk), a nap végén egy rövid sétával ütöttük el az időt, míg a vacsora elkészült. A panzió előtt megy el egy bicikli/gyalog-út, ami követi az autóút és a tátrai vasút nyomvonalát. Ideális gyerekkocsival való közlekedésre is!

(Lőrincz László írása, köszönet érte!)

Előzmények:
Családi kirándulásainkról korábban is készültek beszámolók, de azok eddig nem aknázták ki a modern technika adta lehetőségeket. Mivel tavaly karácsonyra a család birtokába került egy Canon Powershot 520 típusú digitális gép, úgy gondoltam megpróbálolkozom én is egy ilyen jellegű beszámolóval.
Először 2004 nyarán látogattunk el a Magas-Tátrába (feleségem kivételével, aki már gyerekként sokszor járt ott). A három gyereket (Orsi akkor 6 és fél, Lala 3 és fél, Anti pedig fél éves volt) felpakolva 5 napot töltöttünk ott. A rengeteg eső mellett csak a vízesésekre és a Csorba-tó (Štrbské pleso, 1346 m) körülsétálására jutott lehetőség.
2005-ben már több szerencsénk volt az időjárással. Jártunk ismét a vízeséseknél, Kő-pataki-tónál (Skalnaté pleso, 1751 m) és a Lomnici-csúcson (Lomnický štít, 2633 m). „Nagy” túránk a Tarajka (Hrebienok, 1285 m)  – Sziléziai ház (Sliezsky dom, 1670 m) – Tátraszéplak   (Tatranská Polianka, 1005 m)  útvonal volt.
Idén először nem nyáron, hanem ősszel, az iskolai és óvodai szünetben indultunk neki. Úgy döntöttünk, hogy a legkisebb gyerekünket a nagyszülőkre bízzuk, mert a saját lábán még nem jutna messzire, én pedig nem érzem magamat annyira jó erőben, hogy egy majd három éves gyereket végig a hátamon cipeljek.

0. nap (2006. október 27. péntek)
Az iskola, óvoda valamint a munkaidő végeztével autóba ültünk (a pakolást már csütörtök este megejtettük) és irány Debrecen, ahol a nagyszülők laknak. Csak a legfontosabb csomagokat vittük fel.

1. nap (2006. október 28. szombat) - Odautazás
Mindenki korán ébredt és persze ’be volt sózva’, hogy induljunk már. Azért még megreggeliztünk, elbúcsúztunk és egy fővel megfogyva 9.26-kor indultunk útnak (a pontos időadatok a család ’dokumentátorának’ köszönhetőek). Miskolc felé vettük az irányt, Görbeházánál fel az autópályára, mintha csak hazafelé mennénk. Legalább is egy darabig. Miskolc után a 3-as utat szépen megcsinálták, különösen az volt meglepő, hogy az utolsó kb 30 kilométeren teljesen új utat építettek, ami elkerüli az összes maradék települést. Így hiába néztük meg a térképen, hogy hány falun kell még átkelnünk. A határra 11.25-kor értünk. Az útleveleket ugyan megnézték, de 1 percet sem töltöttünk ott. Eredetileg a határ után akartunk koronát váltani (eddig mindig kint automatából vettünk ki, de most ’bankunk’ új csomagokat vezetett be, amivel elveszítettük havi egy díjtalan külföldi pénzkivételi lehetőségünket), amit a határnál rögtön meg is tehettünk volna, de gondoltuk biztos lesz egy csomó lehetőség még a következő településeken is. Ez sajnos nem így lett. Szerencsére volt azért nálunk valamennyi korona. Így aztán a pénzváltásról lemondva folytattuk utunkat a Szepesvárhoz (Spišský hrad), amit meg akartunk nézni. Utunk Kassán és Eperjesen át vezetett. Kassa után van egy kb. 20 km hosszú autópálya szakasz. Eperjes után útépítés lassította a haladást. Nem sokkal a vár előtt azonban volt egy alagút is, ami 5 km hosszú. A várhoz 12.44-kor érkeztünk.