Nagy-Tarpataki-völgy
Első (de korántsem utolsó) Tátra-túránk után
(Az írást bacafiam küldte, köszönet érte!
A túra időpontja: 2007. május elsejei hétvége)
1. nap
Szombat hajnali 4-kor indultunk Szentesről Krisztián barátommal, s mivel elég jó tempóban haladtunk, egy kis módosítást indítványoztunk a programban, s Rózsahegynél (Ružomberok) Árva vára (Oravský zámok) felé vettük az irányt. Ezt egy jó 2 órás kitérőnek szántuk. A vár bejáratához 9-kor értünk, s némi információgyűjtés után sajnos kiderült, hogy áprilisban zárva tart, s csak előzetes bejelentkezés esetén, valamikor 10 óra után tudnánk esetleg bejutni. Ezt nem vártuk meg, így (azért nem túl szomorkásan) autónkhoz visszasétáltunk, s irány Chopok-észak! Némi öltözködést követően a Záhradky parkolóból indultunk gyalog, ám a nosztalgia végett beültünk a síelések alkalmával bejáratott Zlatý-Bažant motel bárjába, ahol egy kávéval, s természetesen egy pohár sörrel rendeztük gondolataink, s hangolódtunk rá az előttünk álló túrára. Cél a Chopok 2024 m magas csúcsa, mintegy 1000m-es szintkülönbség leküzdése után. Fél 12-kor, toronyiránt indultunk az 1-es, piros sípályán, tőlünk balra a 6-os ülős lift brummogott, vitte a síelőket és a kirándulókat felfelé. Az első kaptató után, még füves talajon álltunk meg némi táplálékot, s vizet, valamint egy apró korty ízletes Tullamore-t magunkhoz venni. Néhány fotó a tájról, ami itt már szépen kinyílt, bár a csúcsot nem, csak a kettes-ülős végállomását (1843m) engedte látni, no meg a síelőket akiket irigykedve figyeltem.
Felhők közt a nemzeti ünnepen
(Írta: Réka)
Éljen-éljen, háromnapos hétvége! Szeretjük az ilyet, lehetne gyakrabban is. Irány tehát a Tátra: Zsuzsival és Csabival. A terv: egy rövid túra, majd egy kétnapos hosszabb. Szombat délelőtt indulás Miskolcról, Csabi vezet, sportosan, Zsuzsi és Réka émelyeg. Megérkezés, parkolás a Csorbatónál (Štrbské pleso, 1346,6 m), elindulás, falatozás a tó mellett, majd újra elindulás. Sietni nem kell, a cél most csak az Elülső-Szoliszkó (Predné Solisko, 2093,3 m). Az út eleje erdőben vezet, többnyire a sífelvonó alatt. A pulóver és kabát hamarosan lekerül rólunk, a szokásos caplatás miatt. Kiérve az erdősávból a sípályára az ősz színei folyamatos fotózásra késztetnek bennünket – így többet állunk, mint haladunk.
- Teljes cikk
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Túra a Vörös-torony-hágóra
2006. szeptember 30.
A leírást Panka készítette, köszönet neki!
Szombaton hajnalban 6-kor indultunk Klárival Kelenföldről. Felvettük Balázst, és elautókáztunk Istvánhoz, én otthagytam a kocsimat, és átpakoltunk az övébe. Nagyon okos döntés volt egy ötajtós Opel Corsaból egy háromajtós Suzukiba átülni, de a Suzuki tulajdonosa ragaszkodott hozzá. Hátul elég kényelmetlen volt a hely, a lábunk sokszor az elöl ülők nyakában volt, de legalább kevesebbet fogyasztott a kocsi… Tervünk első napra egy bemelegítő laza túra volt, hogy másnap korán kelve, frissen indulhassunk a Tengerszem (Rysy, 2499 m) csúcsra. Megengedték, hogy az első napi útvonalat én találjam ki. Itthon kicsit utánanéztem a dolgoknak, s mivel imádom a tavakat, az Öt-tavi katlant (Kotlina Piatich spišských plies) néztem ki. 11 óra körül értünk Ótátrafüredre (Starý Smokovec, 1010 m), ahol leparkoltunk, s indultunk volna, de kiderült, hogy a fiúk még nem túraruhában voltak, így nekiálltak átöltözni. Tarajkára (Hrebienok, 1285 m) siklóval mentünk fel. Ügyesen épp lekéstük a fél 12–eset, így fél órát várhattunk a következőre. Igazából ennyi idő alatt gyalog is majdnem felértünk volna, de ha már megvettük a jegyeket, és mi álltunk a sor legelején, megvártuk az indulást. Felérve kapásból ott akartam kijönni, ahol be volt zárva a kijárat, így egyből jól rám is szóltak. Hát nem én lettem volna, ha nem… Nem is időztünk, hanem, miután Klári feltette a lépésszámlálómat, nagy léptekkel elindultunk a piros jelzésen Zamkovszky-menedékház (Zamkovského chata, 1475 m) felé, küzdöttük magunkat előre a sok turista között. Végig erdőben mentünk, megnéztük az Óriás-vízesést (Obrovský vodopád), s a menedékház közelében leültünk kb. 10 percre, elfogyasztani az ebédünket (1óra 10 perckor). Továbbindultunk, s hamarosan kiértünk a Kis-Tarpataki-völgybe (Malá Studená dolina),
- Teljes cikk
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Kinyitottak a turistautak
Június 15-én véget ért a szokásos téli zárlat, a jelzett ösvények november 1-ig nyitva állnak a látogatók előtt. Az alábbiakban a megnyitóünnepségről olvashattok egy kis képes beszámolót, hála Scheirich Lászlónak.
A Hegyi Mentőszolgálat autója a Tarajkán (Hrebienok)
- Teljes cikk
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Friss hozzászólások
12 év 44 hét
12 év 45 hét
12 év 47 hét
12 év 47 hét
13 év 5 hét
13 év 5 hét
13 év 13 hét
13 év 13 hét
13 év 14 hét
13 év 22 hét