www.magas-tatra.hu

Jóllehet csak magyar vonatkozású balesetekről szoktunk hírt adni a honlapon, most mégis kivételt teszünk, nem árt ugyanis megfontolni a Tátrát járóknak, hogy noha elkezdődött a nyár, a Tátrában még gyakran téli viszonyokkal találkozhatunk.
A szezon elején egy magában túrázó lengyel turistát kellett helikopterrel a poprádi kórházba szállítani. Az idős turistára a Kopa-hágó (Kopské sedlo) mellett találtak rá június 15-én este, nehezen beszélt, úgy tűnt, nem tudja, hol van. A nehezen megközelíthető helyről egy csörlő segítségével a mentőhelikopterbe emelték, a nyarilap.hu értesülései szerint a vizsgálatok kiderítették, hogy epilepsziás roham következtében terült el a földön.
A Nyugati-Tátrában egy 36 éves zsolnai lakos a Jamníki-völgybe (Jamnícka dolina) tartott, amikor a havas Zsári-nyeregben (Žiarske sedlo) megcsúszott, és kb. 300 méter csúszott le a völgybe. A szerencsétlen esés következtében eltört a lába, és számos egyéb sérülést is szenvedett. Szintén helikopterrel vitték a kórházba.
Szerdán három belga turista járt szerencsétlenül, igaz az ijedségen kívül komolyabb sérüléseket nem szenvedtek, mégis tanulságos az esetük. Késő délután kapták először a lengyel hegyimentők a belgák segélyhívását. A három turista felmászott a Rovátka-hágóhoz (Sedlo Prielom), azonban az időjárás hidegre fordult, és a korábbi firnes hóréteg hirtelen megfagyott és jegessé, életveszélyessé vált. A lejutás lehetetlenné vált a környező völgyekbe. Szerencsére a belgák úgy döntöttek, hogy nem indulnak tovább, és az időközben odaérkező szlovák mentőhelikopter a Rovátka-hágótól a biztonságos terepen található Hosszútavi-menedékházig (Zbojnicka chata) szállította őket.
A hegyimentők tájékoztatása szerint a magasabb helyeken még számos kisebb-nagyobb hómezővel találkozunk. Ezeket, ha lehet, kerüljük ki, vagy csak megfelelő felszereléssel keljünk át rajtuk, főleg, ha komolyabb szintkülönbséget kell leküzdeni. A vékonyabb hóréteg éles sziklákat takarhat, a zsolnai turistának is ez okozta a komoly sérüléseket.

Forrás:
http://www.nyarilap.hu/hegyek/karpatok/1547-balesetekkel-kezddoett-a-tur...
http://nyarilap.hu/hegyek/karpatok/1563-magas-tatra-belga-turistakat-men...
http://hzs.sk/?lang=sk&site=archivsprav&id=1102

A Wall Street Journalban a napokban megjelent egy túrabeszámoló a Tátráról. Szerintem nagyon érdekes, hogy egy messziről jött ember hogy látja kedvenc hegységünket.
A bevezető szerint a Tátra "az Alpok kevésbé ismert, olcsóbb alternatívája". Négy napot töltöttek a hegységben. Pozsonyból vonattal mentek Poprádra, megjegyzik, hogy az utasok nyitva hagyták az ablakokat, pedig odakint nagyon meleg volt (szerintem szegények nem jöttek rá, hogy valószínűleg nem volt légkondicionálás a vonaton :-)). Az első éjszakát Ótátrafüreden (Starý Smokovec, 1010 m) töltötték.
Másnap a "városban" lófráltak, bementek az információs irodába, ahol kiválasztották a következő napokra az útvonalat: a Felső Turistautat (Tatranská Magistrála). Az irodában fel is hívtak nekik két hegyi házat, és lefoglalták a szállást. Aznap este még jól megvacsoráztak (pisztráng, sertés, népi zenekar, szlovák sör - amit jól meg is dicsérnek).

(Így nyár vége felé jöjjön még egy téli élménybeszámoló, ezúttal Sumesz tollából. A túra időpontja: 2008. március 15.)

Sokat töprengtem azon, hogy miként is kezdhetném a túrabeszámolómat, mert zéró "publicista" tapasztalatom élvezhetetlenné teheti a szösszenetem, ami akár lavinaszerűen kedvszegőként is hathat a tisztelt olvasóra. Tekintse irományomat, illetve tekintsed irományomat – sporttársi tegeződésből – egy könnyed baráti levélnek. Hol is kezdjem? Kezdem az elején. 2004 júliusában szegedi cimborákkal döntöttünk úgy, hogy irány Görögország. Szép volt, jó volt, agysejttemető volt, de csak egy valami volt felejthetetlen, s az az Olimposz. Alföldi (pesti síkságról) gyerekként a budai hegyek látványa is elkápráztatott, de az Olimposz maga volt a geológiai értelemben vett orgazmus. Menetelés fel a hegyre, ahol olyan egyedül van az ember, hogy még önmagában is társra lel (jó értelemben:), s nagyon mélyről feltörő gondolatok megértetik az emberrel, hogy mi az, amit tisztelni kell. A hegyen már eldöntöttük többen is, hogy jövőre irány a Tátra, de szokás szerint semmi nem jött össze a tervezetekből, csak ismét Olimposz, Olimposz, Olimposz. Sajnos v. szerencsére egy kedves csoporttársam felvilágosított arról, hogy a Tátránál nincs szebb, ha tehetem, akkor tartsak velük a legközelebbi kirándulásukon.

Az idei év számomra egy hatalmas örömhírrel indult: a boltokba került Adam Piechowski könyve: A Tátra főgerince. A fordító-szerkesztő Futó Endre volt (a négynyelvű Magas-Tátra-névtár készítője, a Klaus Gattinger-könyv lektora), ami garancia a minőségre. A könyv megjelenése azért is nagy dolog, mert a Tátráról a legutóbb megjelent, hegymászóknak szóló magyar nyelvű könyv a Komarnicki-kalauz volt.
De nemcsak hegymászóknak szól: mivel a Magas-Tátra mellett a Nyugati- és a Bélai-Tátra is szerepel benne, így turistáknak is nagyon hasznos lehet.
A Mountex üzleteiben lehet megvásárolni, a négy kötet 3000 Ft; vagy személyesen csütörtökönként a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetségnél 2000 Ft-ért.
A könyvhöz kapcsolódó hír, hogy a szerző január 17-én, csütörtökön este hatkor a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának szervezésében előadást tart a főgerinc történetéről az ELTE Lóczy-termében (Budapest, XI., Pázmány Péter sétány 1/C.). A belépés díjtalan.
Mi ott leszünk.